Valakit várunk, de mire is várunk?

Mik 5,1-4 - De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért átadja őket annyi ideig, amíg a vajúdó asszony szül, és testvéreiknek maradékai visszatérnek Izrael fiaihoz. És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig. És ő lesz a béke. Ha majd eljön az asszír a mi földünkre és behatol házainkba, kiállítunk ellene hét pásztort és nyolc főembert;

Zsid 10,5-10 - Ezért mondta, amikor a világba jött: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked. Akkor azt mondtam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy megteszem, Istenem, a te akaratodat.” Először azt mondja: az „áldozatokat és ajándékokat, az égő- és engesztelő áldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked”, amelyeket a törvény szerint mutatnak be. Aztán azt mondta: „Íme eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat” [Zsolt 40,7-9G]. Megszünteti az elsőt, hogy a helyébe a következőt állítsa. Ezzel az akarattal szenteltek meg minket Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által.

Lk 1,39-45 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.”

Valakit várunk, de mire is várunk? Jézus már eljött, hogy meg tegye, amit tőle várt, ami Vele akarata volt Istennek. Én, magamról elmondhatom ugyanezt? Egy élet töredéke, de talán már nagy része mögöttem van. Mi maradt, és mi teljesült? Téged faggatlak Istenem, de nem azért, hogy téged tegyelek felelősségre, hanem azért, hogy tanácsodat kérjem. Amiért ez után azt akarom tenni, amit vársz tőlem, ami akaratod szerint lehet még enyém ebben az életben. Arra, hogy elmondhassam: megtettem, mit tehettem, hogy országod épülésére legyek!

Tulajdonképpen nem merem, nem hiszem magamról azt, hogy bármikor is képes lehetek arra, hogy eleget tegyek a Te akaratodnak, teljes mértékben. Nem vagyok Igazságodnak, irgalmasságodnak feltétlen birtokosa. De szeretnék megtenni mindent, mit én, ebben a környezetben, ebben az életállapotban, ebben a közegben megtenni képes lehetek. Tudnom kell, hogy korlátozott, korlátok közé szorul tehetségem rá, hogy elégséges legyek a jóra. Ezek a korlátok azok melyek sajátjaim, és azok, melyeket a körülmények szabnak meg számomra. Összeadódnak, óhatatlanul azok a feltétel rendszerek, melyek között mozgásterem lehet, és van. És ezt Te tudod a legjobban Istenem. Ezekben a keretekben működik irántam kiengesztelődésed, irgalmasságod, megbocsátó és felemelő szereteted, mely nem enged meg erőszakossá lennem, és követelővé. Így féltőn megtartasz, visszatartasz önteltségemtől, és gőgösségemtől. Vagyis realitásérzékkel áldasz meg, amit köszönök! Mert én ezt tartom magamra nézve a Te bölcsességednek, erődnek, hatalmadnak, mely bennem a békességet képes megteremteni, a Te békességedet, és a Te szelídségedet a jóra.

Még vitatkozom azokkal, akik a gyeplőt maguk kívánják rángatni lovaik szájában. De már nem azért teszem,hogy igazam lehessen, hanem azért, amiért igazságodat kezdem érteni. Jó nekem Istenem, hogy megtanítasz arra, amire magamtól képtelen vagyok, mert az ember fennhéjázó, zsarnok, sokszor még önmagával szemben is, csak azért, hogy igazát bizonygassa, a Te igazságod ellenében. De ezért, pontosan ezért akarod, hogy közösségben éljünk egymással és Veled, hogy ebben a közösségben kontrollálni lehessünk képesek azt, ami a mienk, azzal szembesülve, mi az, amiben engednünk kell, hogy a Te igazságod érvényesülhessen. Még akkor is, ha bűnünk, gyengeségünk által időt veszítünk. Számodra nincs időveszteség, ez a mi csalódásunk, akik időbe zártan érezzük azt, hogy gyengeségeink miatt mit kell elszenvednünk. Bárcsak, képesek lennénk elvesztegetett, elhibázott időfelhasználásunkból tanulni, okosan, bölcsen bocsánatért esdekelnünk Nálad, és embertársainknál, akiket bűneinkkel, hibáinkkal félrevezettünk, és megakadályoztunk abban, hogy a maguk teljességére, és a Te országod építésére fordíthassák idejüket és energiájukat. Bizony, mi energiazabálók, energia vámpírok vagyunk. Egymást akadályozzuk meg abban, hogy eljuthasson mindegyikünk a maga teljességére! Bizony sok pap felelőssége, legnagyobb felelőssége ez: hogy dogmatikában, a tanultakhoz való ragaszkodásban, így vallásosságukban erősebbek, mint hitükben! Hányszor vagyunk úgy, hogy azt állítjuk, hogy látunk, amiért fehér botot adtak a kezünkbe. Pedig, az csak egy mankó ahhoz, hogy aki lát, az segíthessen számunkra, hogy el ne tévedjünk!

Segíts bennünket Istenünk a Szentlelked által, hogy képessé legyünk az újjászületésre, a minduntalan megújulásra, megtérésre, hogy igazakká, a Te igazságoddá lehessen Néped, ebben a teljesen amortizálódott világunkban, Európában! Add meg, hogy a Karácsony több legyen mint öröm, mint boldogság. Lehessen áldássá számunkra, mely megszentelődésre segít bennünket! Ámen