Hogy lehet elkerülni

Dán 7,15-27 - Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem. Odamentem az egyik ottállóhoz, és biztos magyarázatot kértem tőle mindezekre. Ő megmondta és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét: „Ez a négy nagy vadállat négy olyan ország, amely a földön támad; a fölséges Isten szentjei azonban elnyerik majd az országot, és övék lesz az ország örökké, örökkön-örökké.” Aztán meg akartam tudni a valót a negyedik vadállatról, amely nagyon különbözött az összes többitől, és igen rettenetes volt; a fogai és körmei vasból voltak, falt és rágott, és a maradékot a lábával összetaposta; a tíz szarvról is, ami fején volt, továbbá arról a másikról, ami kinőtt, és amely előtt három szarv lehullott; arról a szarvról, amelynek szeme volt és nagy dolgokat beszélő szája, és nagyobb volt a többinél. Láttam ugyanis, hogy íme, az a szarv hadat viselt a szentek ellen és diadalmaskodott rajtuk, míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, és el nem jött az idő, és a szentek birtokukba nem vették az országot. Ő így szólt: „A negyedik vadállat egy negyedik ország lesz a földön, amely nagyobb lesz minden országnál; felfalja, összetiporja és összezúzza az egész földet. Ennek az országnak a tíz szarva pedig tíz király lesz; őutánuk pedig egy másik támad, amely hatalmasabb lesz az előbbieknél, és három királyt megaláz. Sokat beszél a Fölséges ellen, és megtiporja a Magasságbeli szentjeit; azt hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket; s kezébe is adják azokat egy ideig, időkig és egy fél ideig. Aztán leül a bíróság, hogy a hatalmát elvegyék, összetiporják és mindörökre megsemmisítsék, és az országot, a hatalmat és az ország nagyságát az egész ég alatt átadják a Magasságbeli szentjei népének; az országa örökkévaló ország lesz, és neki szolgál majd és engedelmeskedik minden király.”

Lk 21,34-36 - Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.”

Hogy lehet elkerülni azt, hogy elnehezedjen a szívünk az élet gondjai között? Mert, végül is, a számunkra a legáltalánosabb veszély az, hogy a napi gondok között elveszünk.

Sok pedagógust ismerek. Bár én magam nem vagyok pedagógus, én a vállalkozói életből ismerem ezt az elnehezedő szívet, ami a napi gondok között megcsömörlik. Egyrészt arra gondolok, hogy könnyen esünk bele abba a hibába, amibe egy pedagógus példáján lehetne ezt általános érvénnyel is bemutatni. A pedagógus attól válik frusztrálttá, és érzi magát bűnösnek, hogy a keze alatt felnövekvő személyekre nem tud azzal az erővel hatni, amivel szeretne, amit ideálisnak tartana. De, mert úgy tekinti magát, mint egyedüli felelősét azért, hogy a gyermekből ember legyen, és ráadásul az általa tanítottakból érje el a lehető legtökéletesebb tudás szintet. Így kerül bele a pedagógus egy olyan kényszerhelyzetbe, amiből képtelenség kikerülni megtöretés nélkül. Miközben a saját személyiségfejlődéséért nem képes megtenni azt, amire neki, magának, szüksége volna. Mert nem is látja a fától az erdőt. Vagyis a pedagógusi kényszeredettségében azokat a személyiségtorzulásait, melyekkel kellene foglalkoznia, ahhoz hogy az élet más területein, de legfőképpen a maga Isten kapcsolatában képes lehessen haladni a cél felé, és a teljessége felé. A napi gondok, melyek között elnehezedik a szívünk, azok, amelyek Istenkapcsolatunkban félrevezetnek, és becsapnak. Szinte észrevétlenül. egyetlen a megoldás: el kell távolodni érzelmileg, és felelősségtudatunkkal a napi problémáktól, és meg kell tanulni nemet mondani a ránk nehezedő felelősségnek, tudva, hogy meddig a mienk,és honnan nem!

Bölcsességedet, józanságodat, valamint hitbéli elköteleződésünket Neked erősítsd meg Istenünk! Ámen