Mire kifakad a nyár

Dán 7,2-14 - „Éjszaka látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele háborút támasztott a nagy tengeren, és négy nagy vadállat szállt fel a tengerből; mindegyik különbözött a másiktól. Az első olyan volt, mint a nőstény oroszlán, de sasszárnyai voltak; láttam, hogy kiszaggatták szárnyait, majd felemelték a földről, a lábára állították, mint valami embert, és emberi szívet kapott. A másik vadállat íme, olyan volt, mint a medve; félig állt, a szájában a fogai között három borda volt, és azt mondták neki: „Kelj fel, egyél nagyon sok húst!” Aztán íme, egy másik vadállatot láttam; olyan volt mint a párduc, de négy madárszárnya volt; fej négy volt ezen a vadállaton, és hatalmat kapott. Ezután íme, egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: rettenetes, csodálatos és igen erős volt; nagy vasfogai voltak, falt és rágott, és a maradékot összetaposta a lábával; más volt, mint azok az állatok, amelyeket előtte láttam, és tíz szarva volt. Figyeltem a szarvakat, és íme, még egy kis szarv támadt köztük; az előbbi szarvak közül hármat kitéptek miatta; és íme, ezen a szarvon az ember szeméhez hasonló szemek voltak, és egy száj, amely nagy dolgokat beszélt. Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz. Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült és a könyveket felnyitották. Amint néztem, láttam, hogy az elbeszélt nagy dolgok miatt, amelyeket az a szarv mondott, megölték a vadállatot, a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégessék. A többi vadállattól is elvették a hatalmat, és meghatározták, hogy mikortól meddig tartson életük ideje. Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.

Lk 21,29-33 - Példabeszédet is mondott nekik: „Nézzétek a fügefát és a többi fát. Amikor kifakadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Mire kifakad a nyár - azt szerelmes tavasznak nevezzük. Illatos, reményt keltő, a teremtés és a születés szépségét viseli magán, szinte úgy érezzük, hogy semmi sem fontos, ami eddig, előtte volt, hiszen a csoda születik, a boldogság és az öröm most jön el!

Jézus, e mai példáját megelőzően borzalmakról beszélt. Olyan dolgokról, amit át kell élnie annak, és szembesülnie kell e borzalmakkal annak, aki arra az új életre van teremtve, ami mindezek után lesz, és ami maga az Isten országával azonossá lesz.

Tehát, meg kell érteni annak, aki az Isten országába, az új életre fog eljutni, hogy bizony a mulandósággal mitől szabadul meg, és mi az, amit cserében kap. Megkülönböztetés, viszonyítás. Mert az érték abból születik, hogy már tudom mi értéktelen! Így válhat értékké, értékelhetővé az, amire eljuthatunk! De, Jézus e részletben elhangzó utolsó mondatával azt is elárulja, hogy az, aki Isten országának részesévé akar válni, és azért képes elengedni e világ, hanyatló, semmibe hulló értékét, annak Krisztus Igéjét kell magáévá tenni, a szerint kell élnie. Ez a tanítvány sors, a tanítványság. „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” Krisztus igéjében kell növekedni, fejlődni, ráhagyatkozni, bele oltódni, Vele közösséget teremteni.

Az Ember isteni lény. Isten létünk Fiú - gyermek volta az, hogy bele nőni igyekszünk az isteni természetünkbe. Általa és Vele! Mert felnőni akarok, Emberré akarok válni, azzá az emberré, akiből Isten kegyelme képes végül majd Isten részévé formálni, véglegesíteni. Jézus igéje, alkalmassá szeretne tenni arra, hogy részévé válhassak az Isten országának!

Átváltoztathatóvá kell válnom. Ami nem megsemmisülés a halálban, nem enyészet, hanem az a végső tavasz, melyből kifakadhat az örökélet, öröklétem.

Ez a jelenet, úgy tűnik, hogy Jézus aktív és nyilvános működésének a vége felé hangzik el. Akkor, amikor már összefoglalni akarja azt ami a legfontosabb, és memorizálni szeretné mindazt, amiről addig tanított. Mert a krisztusi életre való kreálás vizsgája nem egy egyszeri megfeleltetés, hanem az arra való életre való alkalmasságon dől el. Én vagyok az, aki megengedem, hogy Jézus szavait a Lélek beérlelje! Ebben az alkalmassá válásban válunk kereszténnyé, Krisztust követőkké.

Termékennyé lenni Krisztus tanítása által! Segíts engem Lélek, Isten Szent Lelke! Ámen