Kié a remény? Ki az, aki nem retteg

Dán 6,12-28 - Így azok az emberek, akik fürkészve lesték, rá is találtak Dánielre, amint imádkozott és Istenéhez könyörgött. Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a parancs felől: „Király! Vajon nem rendelted-e el, hogy mindenkit, aki harminc napon belül valamely más istenhez vagy emberhez fordul kéréssel, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok vermébe?” Azt felelte nekik a király: „Úgy van a dolog, a médek és a perzsák megszeghetetlen törvénye szerint.” Ekkor ők feleltek, és azt mondták a királynak: „A Júda fogoly fiai közül való Dániel nem törődik törvényeddel és a határozattal, amit kiadtál, hanem naponként háromszor elimádkozza a maga imádságát.” Mikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és Dániel mellé állt, hogy őt megszabadítsa, s egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse. Ám azok a férfiak megértették a királyt és azt mondták neki: „Tudd meg, király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint semmiféle határozatot, amelyet a király kiad, megváltoztatni nem szabad.” Erre a király kiadta a parancsot, és Dánielt előhozták, és az oroszlánok vermébe vetették. Azt mondta akkor a király Dánielnek: „A te Istened, akit te mindenkor tisztelsz, szabadítson meg téged!” Aztán hoztak egy követ, rátették a verem szájára, s a király lepecsételte gyűrűjével és főembereinek gyűrűjével, hogy semmi se történjék Dániel ellen. A király aztán hazament, és étkezés nélkül nyugalomra tért. Nem is hordták fel elé az étkeket, de még az álom is elkerülte őt. Hajnalhasadtával aztán felkelt a király, és sietve az oroszlánok verméhez ment. Mikor a verem közeléhez ért, síró hangon hívta Dánielt és szólította őt: „Dániel, az élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz, meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?” Azt felelte erre Dániel a királynak: „Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem, mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!” Igen megörült ennek a király, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülést sem találtak rajta, mert bízott az ő Istenében. A király parancsára azonban elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és őket magukat vetették az oroszlánok vermébe, valamint fiaikat és feleségeiket. Még le sem értek a verem fenekére, s az oroszlánok máris megragadták őket, és összetörték minden csontjukat. Ekkor Dáriusz király írt minden népnek, törzsnek és nyelvnek, amely bárhol a földön lakik: „Békességtek bőségben legyen! Elrendeltem, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét, Mert ő az élő Isten, és örökké az marad; az Ő országának nem lesz vége, és hatalma örökké tart. Ő megment és megszabadít, jeleket és csodákat művel az égen és a földön; Ő, aki megszabadította Dánielt az oroszlánok verméből.”

Lk 21,20-28 - Amikor pedig látjátok, hogy seregek veszik körül Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy elközelgett az ő pusztulása. Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. Az ottlévők költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne menjenek oda. Mert a bosszúállás napjai ezek [MTörv 32,35], hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön és harag ezen a népen. Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket minden néphez, Jeruzsálemet pedig legázolják a pogányok [Zak 12,3], míg be nem telik a nemzetek ideje. Jelek lesznek akkor a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, és annak várásától, ami a földkerekséggel történik, mert az egek erői megrendülnek. Akkor meglátják az Emberfiát, amint eljön felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Mikor pedig ezek elkezdődnek, húzzátok ki magatokat és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.”

Kié a remény? Ki az, aki nem retteg, ki az, aki képes olyankor is felemelni fejét? Akinek hite van Istenében, aki irgalmas, mert a megváltás Istene, a kiengesztelődés Istene!

Erről az Istenről, aki irgalmasságában ismerhető meg, így ír Kasper bíboros: „az irgalmasság feloldhatatlan benső összefüggésben áll Isten más tulajdonságaival, különösen is a szentségével, igazságosságával, hűségével/igazságával. Ezeket az isteni tulajdonságok egész koszorúja övezi még, amelyek az irgalmasság körül egyetlen egésszé rendeződnek, és Isten irgalmasságának szempontjait mutatják meg. Scheeben ezeket nevezi meg: jóakarat, nagylelkűség, jóindulat, kegyesség, emberszeretet, leereszkedés, adakozóság kímélet, elnézés, gyöngédség, szelídség, türelem és hosszan tűrés. E felsoroláshoz közel áll a belátás, miszerint az irgalmasságot Isten tulajdonságainak tárgyalásakor nem függelékké, hanem Isten tulajdonságainak rendezőelvévé kell tennünk, s köréje kell csoportosítani a többi tulajdonságot.” (Irgalmasság c. könyv 109.o.) Arra sem árt felfigyelnünk, hogy azt mondja Kasper, hogy Isten tulajdonságai egybeesnek Isten lényegével, csupán azért van szükségünk tulajdonságainak megkülönböztetésére, amiért véges a mi istenfelfogásunk.

Amikor felszisszenünk, mert megijesztenek bennünket azok a végítéletre utaló jelek, melyekről Jézus beszél, akkor, azért nem árt tudnunk, hogy azért van, amiért Istenbe vetett hitünk, gyengeségeinkbe és bűneinkbe beleragadtságunk a félelem fogságában tart. Nem vagyunk szabadok Isten irgalmas szeretetének hitére! Merjük kimondani, ennyire vagyunk keresztények, amennyire a félelem képes úrrá lenni rajtunk, Isten szeretete ellenében, amiről Jézus tanít bennünket, és a Lélek próbál meggyőzni bennünket!

Pál apostol mondja: „Ha dicsekedni kell, gyöngeségemmel dicsekszem.” [2Kor 11,30] Mert Ő nagyon tisztában van vele, hogy milyen gyenge és törékeny Istenhite. Csak erre a bölcsességre eljutni! Bizony már az is eredmény, hogy merjem belátni, milyen kevés vagyok, mennyire szükségem van Isten irgalmára, megbocsátására, nagyvonalúságára!

A hitünk kifoltozója is Isten irgalmassága! Így köszönöm meg Istenem azt, hogy az én Istenem vagy, hogy nem hagysz árván! Az Irgalmasság szentéve erre is rá akar világítani, hogy hitetlenségemben is számíthatok Isten végtelen, és irgalmas szeretetére. Ezzel a felismeréssel pedig, bizony, már is erősödik hitem, reményem és bizodalmam, mely elnyomja a félelmet! Köszönöm Atyám, én Istenem! Ámen