Miért teszi ezt Jézus?

1Mak 4,36-37.52-59 - Júdás és testvérei pedig így szóltak: „Íme, ellenségeink megsemmisültek. Menjünk tehát fel, tisztítsuk meg és szenteljük fel újra a szentélyt!” Össze is gyűlt a sereg teljes számban, és felmentek a Sion hegyre. A száznegyvennyolcadik esztendőben, a kilencedik hónapnak, azaz kiszlev havának huszonötödik napján pedig már kora reggel nekiláttak és bemutatták a törvény szerint való áldozatot az újonnan emelt égőáldozatok oltárán. Ugyanabban az időben és azon a napon, amelyen a pogányok tisztátalanná tették azt, újra felszentelték ének, lant, koboz és cintányér mellett. Az egész nép pedig mély hódolattal arcra borult és az égben magasztalta Azt, aki sikerre vitte ügyüket. Nyolc napon át ülték az oltárszentelés ünnepét, és örömujjongva mutattak be egészen elégő, hálaadó és dicsőítő áldozatokat. A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és pajzsokkal díszítették. Megszentelték a kapukat és a kamrákat is, s ajtókkal látták el őket. Igen nagy volt az öröm a népnél, mert megszűnt a pogányok okozta gyalázat. Júdás pedig, a testvérei és Izrael egész gyülekezete úgy határozott, hogy évről-évre a maga idejében, mégpedig kiszlev hó huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át öröm és vigasság közepette megülik majd az oltárszentelés ünnepét.

Lk 19,45-48 - Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik ott adtak-vettek. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek” [Iz 56,7; Jer 7,11]. Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek, de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép rajta csüggött és hallgatta őt.

Miért teszi ezt Jézus? Isten házába betüremkedett a világ. Már el is foglalta, azt a helyet, mely a határátkelő állomás kéne, hogy legyen az ég és föld között. Értem ez alatt azt, hogy az, aki a világból érkezik ide, az itt találkozni szeretne Azzal, aki odaátról üzen, hív, és megújítani kész az útlevelet, nehogy érvényessége elévüljön. Az pedig, aki szeretne eljutni odaátra, az pedig kifejezhesse ebbéli vágyát, szándékát, megismerve, mi az elvárás, igény ahhoz, vele szemben, hogy majd eljuthasson odaátra, mikor annak ideje lesz. És ekkor, van egy világtalan világ, aki az orránál nem lát tovább, és ez a világ igyekszik kitakarni az ember szeme elől azt a csodát, amire annak szüksége van. Jézus tiszteli az Embert, és szolgálni kész azt az embert, aki vágyakozásában, hitében őrzi azt a titkot, mely lelkéből áradni akar, és betölteni szeretné. Mi több, túlcsordulni, hogy a világ is észrevehesse azt az örömöt, melyet képes hordozni.

Az én templomomban mi a helyzet? Mennyire ápolom azt a tüzet, mely melegíteni, átforrósítani, mi több tűzre gyújtani akar? Vagy, pontosan én magam vagyok ellenére!

Ferenc pápa hív bennünket, és maga is próbál seprűvel, kötéllel kisöpörni templomainkból minden olyan dolgot, mi nem oda való, és mi távol tart bennünket attól, hogy Isten szeretetére vágyakozzunk, és belőle, benne és által legyen életünk. Mely élet kéne, hogy építse Isten országát. Erre kaptunk meghívást, ezt kéri tőlünk Mennyei Atyánk: legyél Te is az én építőmesterem! Én kezedbe adom a szerszámokat, és a mesterlevelet is, ha elfogadod.

Mert, „Isten Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott igazságossága nem elítélő és büntető igazságosság, hanem megigazító igazságosság; tisztán kegyelemből igazzá tesz minket Isten előtt, minden érdemünk nélkül, sőt, minden érdemtelenségünk ellenére. Nem tetteink, hanem hitünk alapján lesz osztályrészünk (Róm 1,17; 3,21 k.28; 9,32; Gal 2,16;3,11). Ez az embert megigazító és őt igazzá tevő igazságosság.

Isten a kereszten végérvényesen kinyilatkoztatott irgalmassága megszolgálhatatlan módon új élettel ajándékoz meg és életre kelt minket, akik rászolgáltunk az ítéletre és a halálra; minden reményt meghaladó reménnyel ajándékoz meg minket (Róm 4,18). Teret nyit az ember élete és szabadsága előtt. Nem nyomja el az emberi szabadságot, s nem kapcsolja ki. Épp ellenkezőleg, csakis az új igazságosság emeli fel újra szabadságunkat, hogy termékennyé váljunk az igazságosság cselekedeteinek és az igazságosságért való fellépésünkben a világban (2Kor 9,10;Kol 1,10). Így tehát a hit által ajándékozott új igazságosság üzenete alapozza meg a keresztény szabadságot (Gal 5,1.13).” Mit kezdek én, ezzel a szabadsággal? Igen, Kasper bíboros (Irgalmasság c. munkájában 95. o.) által levezetett gondolatmenet nyugtalanítson! Ne hagyjon nekem békét, hogy válaszommal megnyugtassam Istent, Atyámat arról, hogy hitemből fakadóan helyes választ akarok adni! Szabadságomat és templomomat, Neki szentelem, Aki életet ajándékoz számomra – érdemtelenül is – azzal a bizalommal, hogy érdemes vagyok rá, képes lehetek tenni a magamét azért, hogy országa épüljön!

Nekem nem a világot kell szolgálnom, hanem a világban Őt, a Teremtő, az Irgalmas, és kiengesztelődésre felém lehajoló Istent, Aki nem ellökni, hanem magához felemelni próbál, és szeretne engem, és rajtam kívül ki tudja még kiket, is! Áldalak Atyám, mer irgalmad örökkévaló! Ámen