A kíváncsiság sem mindig rossz tulajdonság

2Mak 6,18-31 - Eleazárnak, a legkiválóbb írástudók egyikének, egy élemedett korú és tisztes külsejű férfinak erőszakkal kinyitották a száját, így akarták kényszeríteni, hogy disznóhúst egyen. Ő azonban a dicső halált többre becsülte a gyalázatos életnél, ezért önként ment a vesztőhelyre. Jól tudta ugyanis, hogy miként kell viselkednie. Ezért hűséges kitartással el volt tökélve arra, hogy az élethez való ragaszkodás miatt tiltott dolgot nem enged meg magának. Ekkor a körülállók hamis szánakozástól indíttatva, mivel régi barátság fűzte őket ehhez a férfihoz, félrevonták őt, és titokban arra kérték, hogy olyan húst hozasson, amelyből neki is szabad ennie, és tegyen úgy, mintha a király rendelete értelmében az áldozati húsból enne, így aztán megszabadul a haláltól. A férfi iránt való régi barátságból tanúsítottak ilyen emberies bánásmódot vele szemben. Ő azonban arra a tiszteletre gondolt, amely korát és öregségét méltán megillette, és arra a veleszületett nemességre, amelyben megőszült, valamint azokra az erényes cselekedeteire, amelyeket gyermekkorától fogva gyakorolt, ezért a szent s az Isten által hozott törvény értelmében azonnal válaszolt és kijelentette, hogy küldjék csak inkább az alvilágba. „Mert nem illik - mondta - a színlelés a mi életkorunkhoz. Sok ifjú ugyanis abban a hitben volna, hogy a kilencvenéves Eleazár a pogányok életére tért át, és így tévútra vezetné őket az én színlelésem, s egy múló élet parányi idejéhez való ragaszkodásom. Ezáltal pedig szégyent és átkot hívnék le vénségemre. Az emberek büntetésétől a jelen pillanatban megszabadulnék ugyan, a Mindenható kezét azonban sem élve, sem halva el nem kerülhetem. Azért elszántan válok meg életemtől, így legalább méltónak mutatom magam idős koromhoz. Készséges szívvel és bátorsággal halok tisztes halált a magasztos és szent törvényekért, hogy nemes példát adjak az ifjaknak.” E szavak után azonnal a vesztőhelyre hurcolták. Azok pedig, akik vezették, és kis idővel előbb még jóindulattal voltak irányában, haragra gerjedtek azok miatt a szavak miatt, amelyeket mondott, mert azt gondolták, hogy kevélységből mondta azokat. Amikor aztán az ütések következtében már-már a halálán volt, felsóhajtott és így szólt: „Uram! Te, aki birtokában vagy a szent tudásnak, te jól tudod, hogy én, bár megmenekülhettem volna a haláltól, kínos fájdalmakat szenvedek testemben, irántad való félelemből azonban készségesen viselem el őket lelkemben.” Így halt meg, és halálának emlékét mint a hősiesség és bátorság példaképét hagyta hátra nemcsak az ifjaknak, hanem az egész nemzetnek is.

Lk 19,1-10 - Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: „Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: „Bűnös embernél száll meg!” Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Jézus azt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”

A kíváncsiság sem mindig rossz tulajdonság. Erre is igaz az, hogy nem mindegy, hogy mire használja az ember. Ez tulajdonképpen jó példája annak, hogy mindennek két oldala van. Ahogy mindenből lehet tanulni, és ahogy írva van: az Istent szeretőknek minden javukra válik [Róm 8,28]!

Talán Zakeus óta bátran mondhatjuk – ha addig nem merték - azt, hogy igen, Isten olyan Isten, aki „Bűnös embernél száll meg!” Ám, a bűnös embernek füle kell, hogy legyen rá, hogy meghallja a megszólítást: „ma a te házadban kell megszállnom.” Majd le kell szállnia a magas lóról, és be kell tessékelnie házába Jézust! Mert Jézus az, aki elvezeti, elvezetheti a bűnös embert az Istenhez! A bűnös embernek pedig a korábbi életét, lépésről lépésre kell elhagynia, feladnia, azért, hogy Jézussal, társulva Vele, járhassa útját az után. Így van írva Zakeusról, hogy „az sietve lemászott, és örömmel befogadta”. Ennek a nyitottságnak, befogadó készségnek a következménye az, hogy megérthesse: amit eddig tett, nem volt helyes, nem azt tette, amit tennie kell; vagyis: másra valók képességei, adottságai, többre, mint amire a világ akarja használni őt! Azt hiszem, hogy sokszor van az, hogy félre értjük dolgunkat, mert nem értjük meg, nem tisztázzuk magunkban azt, hogy kihez és mihez van jogunk és lehetőségünk is a viszonyunkat meghatározni, és követni.

Érték és érték között van különbség, ember és ember között van közvetett és közvetlen út, és bizony nem mindig a közvetlen út az, amit nekem gondoznom kell!

Ha most bele tekintek abba a történelmi helyzetbe, melyben Zakeus kíváncsiságából pozícióba került, bizony nem könnyű Jézust látni, és Benne az Atyát csodálni, felismerni.

Nem mindegy az, hogy az emberben embert látok, vagy sikerül az emberben felismerni Istent, az Atyát, aki sokszor ölt emberi alakot azért, hogy eljuthasson hozzám!

Ma, mi, a szentíráson keresztül találkozunk, ismerkedünk Jézussal. Mi többnyire egyértelműsítjük belőle az Istent, az Atyát úgy, ahogy Ő maga mondta: „Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek.” [Jn 14,7] Igen Jézust könnyű, vagy legalább is könnyebb nekünk Isten fiaként elfogadni, mint a korában élő embereknek, akik önmagukból és önmagukkal azonosították Jézust. Azonban, a mi számunkra, az én számomra, azokban az emberekben kell megismernem, felismernem a Fiút és az Atyát is, no meg a Szentlelket is, akikkel utamon találkozom, illetve együtt haladok. Nem könnyű. Jelen világunk rengeteg kapcsolatot generál a számunkra, az egész világgal kapcsolatba hoz bennünket, melyek különböző érzéseket, érzelmeket, benyomásokat jelentenek, de melyeket meg kell ítélnünk, ha azokból akarunk építkezni és azok között akarunk utat találni a magunk számára. Ezek a kapcsolatok hordoznak olyan megtévesztő jeleket is, melyek összezavarják számunkra a jelek megítélését: mi segít engem a lelki növekedésben és mi gátol, vagy egyenesen félrevezet?

Ezért szükséges az, a ma emberének, hogy sokkal személyesebb, élőbb és direkt kapcsolatban álljon a Szentírással, mintegy köldökzsinórként lógjon rajta, és azon keresztül építse Isten kapcsolatát. Ezért feladva olyan információs csatornákat, akár, melyek figyelmét, és érzékenységét eltéríthetik, félrevezethetik. A személyes felelősségen túl a személyes érzékenység, igen, a személy adottságai és képességei azok, melyek ma az egyén lelki életét meghatározzák, így útját befolyásolják.

Egymás számára ott jön, jöhet szóba a közösség, ahol a megerősítés igénye felmerül az egyénben arra, ami számára, mint legfontosabbat, az Istent és a Hozzá vezető utat jelenti.

Legyen Uram, Atyám, mindig olyan személy a számomra, aki segít, hogy Hozzád eljuthassak, és amikor szükségem van rá, akkor ott legyen ahol engem a tévedéstől meg kell óvni! Ámen