A kegyelem áll minden megigazulás mögött!

Róm 4,1-8 - Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el ő? Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Istennél. Mert mit mond az Írás? „Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul tudatott be neki” [Ter 15,6]. Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem a tartozás kiegyenlítéseként. Annak ellenben, aki nem visz végbe tetteket, hanem hisz abban, aki megigazulttá teszi a bűnöst, annak a hitét számítják be megigazulásul Isten kegyelmének végzése szerint. Mint ahogy Dávid is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nélkül: „Boldogok, akiknek megbocsátották gonoszságait és elfedték bűneit. Boldog a férfi, akinek az Úr nem számítja be bűneit” [Zsolt 32,1-2].

Lk 12,1-7 - Amikor olyan nagy tömeg gyűlt össze körülötte, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna. Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni. Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, akinek, miután megölt, hatalma van a kárhozatra vetni. Igen, mondom nektek: tőle féljetek. Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük. Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: sokkal értékesebbek vagytok ti a verebeknél.

A kegyelem áll minden megigazulás mögött! Tudva, mit ér a szó, kell kimondanunk! Még akkor is, ha szavunk nem egyformán kerül megítélésre a világ szemében és Isten előtt! Az egyiktől nem kell félni, talán nem is szabad félni; a másiktól azonban tartson az, aki Istent féli!

Ebben foglalnám össze a mai Írás, engem szólító üzenetét.

Meg kell próbálnunk azzal a józansággal hallgatni Istent, amilyen józansággal tudott Pál hallani, hallgatni, és mindazt, amit meghallott, velünk is közölni.

Arra gondolok, hogy nekünk az kell legyen az éltetőnk, az erősségünk, az örömünk, hogy az Evangélium szavai megérintenek bennünket, megszólítanak, életre kelnek bennünk. Ha ez megtörténik, akkor ezt az élményt meg kell osztanunk egymással, hogy Isten ereje, mely bennünk kiteljesedik, az, a közös erőnket megsokszorozza, felturbózza. Nekünk egymást kell lelkesítenünk, egymást kell bátorítanunk, egymást kell helyzetbe hozni ahhoz, hogy Krisztus közösségi erejét tudjuk sugározni a világban. Így adhatunk ízt a világnak. Nekünk nem gyengeségeinket kell szégyellni, és sebeinket kell nyalogatni. Igen, azok vannak, ez a mi emberi természetünk. Ezt tudjuk, de azt nem szabad kitakarnunk a világból! Nem a magunk erejéből akarunk élni, hanem Krisztus örömhíréből, kinyilatkoztatását akarjuk élni! Mert, ha a világot sikerül lángra gyújtani, akkor mi is lángolni tudunk majd, visszahat ránk is az a kegyelem, amit hirdetünk, és ajánlunk.

Nem vagyok bűn nélkül való, Pál sem volt bűn nélkül való, de szent lett! Szent akarok lenni, az által, hogy megszentelődésre bátorítom a világot és keresztény közösségemet! Nem kell, hogy a világ szentként tiszteljen, nekem elég az, ha Isten a megigazultak közé elvezet!

„Uram, hiszek benned; segíts, hogy növekedjek az állhatatos és bátor hitben. Uram, mélységesen bízom benned; segíts, hogy megingathatatlan legyen a bizalmam, amely tőled származik. Uram, mindenekfölött szeretlek téged és arra törekszem, hogy úgy szeressek másokat is, ahogyan te szeretsz engem. Köszönöm, Uram, a kegyelmeket és ajándékokat, amelyekkel elhalmoztál életem során és különösen az utóbbi napok ajándékait. Irgalmazz nekem, bűnösnek; add meg, hogy benned maradjak, és így állhatatos és gyümölcsöt termő ág legyek.

Szentlélek Isten, lelkem kedves vendége, adj nekem szilárd meggyőződést, hogy bátor tanúja legyek Krisztusnak és evangéliumának! Ámen

Uram, Jézus, te vagy a szőlőtő és én egy a szőlővesszők közül. Add, hogy a te igazságod hírnökeként mindig elkötelezett és hűséges maradjak hozzád!” (P. Gregory Woodward LC)