Meghallgatják, és megtartják azt

Joel 4,12-21 - Keljenek fel, jöjjenek fel a nemzetek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nemzet felett. Eresszétek neki a sarlót, mert megérett a vetés; jöjjetek, jöjjetek taposni, mert tele van a sajtó, túláradnak a sajtók, mivel megsokasodott az ő gonoszságuk. Népek népek után jelennek meg a Döntés völgyében, mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében! Nap és hold elsötétednek, és a csillagok visszatartják fényüket. És bömböl az Úr Sionról, és hallatja szavát Jeruzsálemből; és megrendül az ég és a föld, de népének menedék az Úr, és Izrael fiainak erősség. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom; és Jeruzsálem szent lesz, és idegenek nem vonulnak át többé rajta. És azon a napon a hegyek édes musttól csepegnek, s a halmokon tej folyik. Júda minden patakjában víz ömlik, forrás fakad az Úr házából, és megöntözi a Tövisek völgyét. Egyiptom pusztasággá lesz, és Edom kietlen sivataggá, mert gonoszságot cselekedtek Júda fiai ellen, és ártatlan vért ontottak földjükön. De lakott lesz majd Júda mindörökké, és Jeruzsálem nemzedékről-nemzedékre. Megbosszulom vérüket, nem hagyom büntetés nélkül. És az Úr majd a Sionon lakik.

Lk 11,27-28 - Történt pedig, hogy amikor ezeket mondta, a tömegből felkiáltott egy asszony: ,,Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!’’ Erre ő azt mondta: ,,De még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!’’

Meghallgatják, és megtartják azt! Mondja Jézus. Erről tűnődni, elmélkedni, már is jobb közérzetet okoz. Mint futni, loholni, képzelve azt, hogy jót tenni kell, kényszerülten, mert kereszténységem ezt követeli meg tőlem. Eszembe jut az írás: "Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni." (Lk 14,28-30)

Mert nézzünk rá dolgunkra szelíden, és alázattal, minek az építése van rám bízva? Csak rám van bízva? Vagy közös feladatunk? Akkor miért nem hangoljuk össze dolgunkat? Miért fejt vesztve futunk neki a harcnak? Egyáltalán, miért harcolok, miért nem inkább megengedőn vállalok közösséget Istennel és emberrel, az Országának építéséért? Mindegyikünk önmagában bízik, önmagában hisz, és önmagáért aggódik! Melyikünk él aggódással - legfőképpen - Isten országáért? Ez egyedül a pápa ügye, azt hisszük, hogy ez csak az Ő biznisze?

Hol van Isten tábora, és Isten népe, kire rábízhatja tervét? Akik meghallgatják, és megtartják szavát? Mi lennénk azok? Van bennünk mersz, lendület, lelkesedés, elszántság, hit, erő, bátorság, merészség? Felkészültek, felvértezettek vagyunk arra, hogy kiálljunk Igazságáért, ügyéért? Vagy, egyáltalán tudjuk, miért kellene összefognunk, egyként cselekvővé lennünk?

Európa miért vált egoistává, öntörvényűvé, és hitetlenné? Nemde a keresztényeké minden felelősség? Nem ránk lett kiosztva a feladat, hogy tegyetek tanítványommá minden népet? Melyikünk követi Mesterét? Kit fogadok el Mesteremnek? Nemde gyermekeink számára is e világi tudományok, zene, sport műveltségekben való képzettséget tekintjük fontosnak? Azt, hogy az életben minél biztosabb lábakon tudjon állni? - A világot szolgáljuk! Észre sem vesszük. Eközben, a lelki dolgokat hátrébb soroljuk.

Kimondatlanul is, ezzel azt kommunikáljuk, hogy minden fontosabb, mint amit Isten köt a mi lelkünkre. Nem bízunk, nem hiszünk valójában Isten szavában! Magunknak hiszünk, magunknak törekszünk megfelelni, és a világnak. Vagyis: azt valljuk, azt prófétáljuk, amit a világ. Azt erősítjük, amit az anyagi létünk diszponál, elvár tőlünk! És bizony, ebben nincs különbség pap, vagy világi keresztény között. Egyformák vagyunk, sajnos.

Én sem vagyok különb, csupán annyiban, hogy felismerem tévedésem. De van erőm, közegem rá, hogy változtassak ezen? Ez mindegyikünk felelőssége! El kéne kezdeni végre, az alapoktól újra építkezni. Bizalmat szavazni Isten tervének!

Tegyél engem erős váraddá Istenem! Ámen