Képmutatók sorsa az, amit Jézus tett a fügefával

1Tessz 3,7-13 - Ezért vigasztalást találtunk bennetek és a ti hitetekben, testvérek, minden ínségünk és szorongatásunk ellenére is, mivel mi akkor éledünk fel, ha ti állhatatosak vagytok az Úrban. Mivel is róhatnánk le hálánkat értetek Istennél a bőséges örömért, mellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt? Éjjel-nappal igen buzgón esedezünk, hogy meglássuk arcotokat, és pótoljuk azt, ami hiányos még a hitetekben. A mi Istenünk és Atyánk, és Urunk Jézus Krisztus vezesse utunkat hozzátok! Titeket pedig gyarapítson, és tegyen gazdaggá a szeretetben egymás és mindenki iránt, ahogyan mi szeretünk titeket, s így szívetek erős legyen, feddhetetlen és szent Istenünk és Atyánk előtt, amikor Urunk, Jézus eljön minden szentjével. Ámen.

Mt 24,42-51 - Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába. Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia. Mit gondolsz, ki az a megbízható és értelmes szolga, akit az Úr házanépe fölé állít, hogy adja ki nekik az ételt kellő időben? Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha az a gonosz szolga azt mondja szívében: „Késik jönni az én uram”, és elkezdi verni szolgatársait, eszik és iszik a részegekkel: megjön majd az ura annak a szolgának azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja. Darabokra szabdalja őt, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!

Képmutatók sorsa az, amit Jézus tett a fügefával.

„Kora reggel, amikor visszatért a városba, megéhezett. Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Azt mondta neki: »Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!« Erre a fügefa azonnal kiszáradt. Ennek láttán a tanítványok elcsodálkoztak és megkérdezték: »Miért száradt ki a fügefa hirtelen?« Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ha volna hitetek és nem kételkednétek, nemcsak a fügefával tehetnétek meg ezt, hanem ha azt mondanátok ennek a hegynek: ‘Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe’, megtörténne. Mindazt, amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok.«” [Mt 21,18-22]

Amikor eljön ura, és tetten éri a képmutatót, akkor már késő a jót szolgálni! Többé nem lesz rá módja annak, hogy jóvá tegye tettét. Azonban, a cselekvéshez hit kell. De a hit nem garantálja még azt, hogy a jót jól is fogom tenni. Ennek ellenére cselekedni kell, párosulva bizalomhoz, és a reményhez. Hiszen, e kettő az, ami hitelesíti a hitet. Az alapállás, amiből cselekvővé válok, az bizonyítja a hitemet. A jót nem én teszem, hiszen az, amit én jónak tartok, az nem objektív jó, csupán a magam szubjektív szándéka a jóra. Bármit teszek is, ha Istennel társulok, akkor Isten teheti tettemet olyanná, ami jó is lehet. Mikor válhat bizonyosságommá az, hogy jó is lehet a tettem? Számít ez? Nem.

Meg kell engednem Isten számára, hogy tettemet akkor és ott használja a maga szándékaira, amikor annak idejét és helyét látja.

Alkalmasság a jóra! Ez az igazán kegyelem! Mely nélkül az Igazság és a Szeretet csupán emberi erőlködés, magamnak való egoizmus, de üdvösségemhez még kevés, nagyon kevés. Kegyelmeidben Atyám, engedj gyarapodni engem! Ámen