Meg kell engednem magamnak

1Kir 19,4-8 - maga pedig egy napi járásnyira bement a pusztába. Miután beért, s egy borókafenyő alá leült, azt kívánta magának, hogy haljon meg. Így szólt: „Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim.” Majd lefeküdt és elaludt a borókafenyő árnyában. Ekkor íme, az Úr angyala megérintette és azt mondta neki: „Kelj fel, s egyél.” Odatekintett, s íme, egy hamuban sült lepény és egy edény víz volt a fejénél; evett tehát és ivott, s ismét elaludt. Ekkor másodszor is eljött az Úr angyala, s megérintette és azt mondta neki: „Kelj fel, egyél, mert nagy út vár rád.” Ő felkelt, evett és ivott, s ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.

Ef 4,30 - 5,2 - Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség és harag, indulat, szóváltás és szitkozódás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját, s éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jó illatú áldozatul Istennek.

Jn 6,41-51 - A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: „Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá”, és azt mondták: „Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: „A mennyből szálltam alá”?” Jézus azt válaszolta nekik: „Ne zúgolódjatok egymást közt. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek” [Iz 54,13]. Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.

Meg kell engednem magamnak, hogy a dolgok azok legyenek, amik. Ne akarjam a dolgokat annak láttatni, annak látni, ami nekem, a magam szűk terébe belefér. Hiszen, akkor hogyan lehetnék képessé arra, hogy elképzeljem, megrajzoljam magamnak, a Mester felvázolásából Isten országának képét.

A tanításban azt hallottam, hogy a búzamag a földbe hull, a föld sötétségében és magányában el kell, hogy haljon. el kell viselnie a téli fagyot, hogy teljesen el van zárva mindentől, míg végül el nem hal, de tavaszra új életre kel, szárba szökken, majd bőséges termést fogan, hogy majd abból, a megtöretés után, kenyérré lehessen. Ennek a képnek a példáján tűnődve villant fel bennem az, hogy Isten szándékából mi is e földre pottyantunk, amit tekinthetek úgy, hogy Isten szándékából földbe lett elvetve az a lelki ember, akit bennem, általam Isten teremtett meg. De azért, hogy ennek a világnak sötétségében elhaljak, majd tavaszra ébredve, bőséges terméssé váljak.

• Nem az én életemben fog bekövetkezni a bőséges termés!
• Ennek a világnak fénye és melege sötétség és rideg, hideg magány, ahhoz képest, ami engem vár Isten országában!
• Amit mégis fénynek és melegnek érzékelek, ami örömömre válik, az csupán valami csekélység, ami felsejlik, elém vetíti Isten dicsőségét és annak teljességét, boldogságát.

Isten igéje, Jézus áldozata, mely táplálni akar és életre kelteni, hogy élővé váljon bennem a vágy, az igény, arra a méltóságra, az után, mit Isten készít az ember számára, nem más, mint hirdetés, orjás plakát, reklám arra, hogy hinni tudjam mi vár rám, mit készítettek elő számomra. Amihez legelőbb Isten tanítványává kell lennem! Isten létező valóságának részévé kell válnom, hogy lehessek az, akinek szánt Teremtő Istenem, Apám. Gondviselőm, és minden jóm, Aki tudja mi a jó nekem.

Alakítsd Apám sorsomat, vezess olyan úton engem, amin eljuthatok a Veled való teljességre, mesteri műved eredményeként! Ámen