János történetében szerepel egy hölgy

Én 3,1-4a - Fekvőhelyemen éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam. „Felkelek, járom a várost, az utcáit és tereit, keresem, akit szeret a lelkem!” Kerestem, de nem találtam. Ott jártak a várost járó őrök. „Láttátok-e, akit szeret a lelkem?” Alighogy elhagytam őket, megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem, amíg be nem viszem anyám házába, édes szülőm kamrájába.

vagy

2Kor 5,14-17 - Krisztus szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.

Jn 20,1-2.11-18 - Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: „Asszony, miért sírsz?” Ő azt felelte nekik: „Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!” Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: „Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: „Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: „Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.

János történetében szerepel egy hölgy, akit Jézus tanítása vezet a megtérés útjára. Nem sok ilyen személyt ismerünk meg a Szentírásból! Mária Magdolna talán nem is volt vallásos, de hívővé lett, Isten hívővé! Előbb hívővé lett, hogy majd elmondhassa: „Láttam az Urat!”. Kétezer év alatt sikerült vallássá tenni Jézus kinyilatkoztatását, amihez ha bárki csatlakozik, azt hiheti, amiről bárki azt hitetheti el magával, hogy rendben van. Elég az, ha a vallás által megszabott szabályoknak megfelelően él.

Én pedig, mára már azt vagyok képes kijelenteni, amit tulajdonképpen maga Jézus is tanít, hogy minden szabályra, törvényre annak van szüksége, aki nem tud mit kezdeni a kinyilatkoztatással. Vagyis: Jézussal. Aki, tulajdonképpen azt próbálja kinyilatkoztatni, kifejezni, értésünkre adni, hogy a törvény, a szeretet maga; vagyis, Isten a törvény, Aki minden mindebben. Mint teremtő, mint Aki tulajdonában van, Aki tulajdonába akar bele vonni bennünket, embereket, Aki tulajdonából részesíteni akar bennünket.

De, akit az ember nem képes érteni, vagy nem is akar érteni. Miközben minden gondja - az embernek - pontosan az, hogy boldog, elégedett szeretne lenni, békességét megtalálni, és kiegyensúlyozottságára eljutni szeretne. Igaz, hogy mindezt az ember úgy képzeli el, hogy senki más nem tud rajta segíteni, csak saját maga képes magának megteremteni mindezeket.

A kinyilatkoztatás pontosan arra akar szolgálni az embernek, hogy tévedéseitől elkösse, eltávolítsa, hogy valóságos helyzetét, életállapotát abba a közegbe helyezze, amelyben céljainak eléréséhez a feltételrendszer adott, biztosított.

Mert minden vallás emberi szerveződés következménye, a vallás Isten kinyilatkoztatására is csak emberi választ képes adni. Az igazi vallás nyitott kéne, hogy legyen, mely megengedi a vallásból táplálkozó személy számára azt, és erre tanítja is, hogy személyes kapcsolatra jusson Istennel. Azzal a személlyel, Aki által, Akiben, és Aki révén létező, éppen ezért, azt kell, hogy tudomásul vegye, hogy létezése is Isten szándékára van!

Tévesnek tartom azt az alapvető probléma megközelítést, hogy a bűn eltávolít teremtőnktől. Hiszen, nem a bűn távolítja el az embert az Istentől, hanem annak az igényének a hiánya, amit bűntudatnak nevezünk, mely Isten ismeret és önismeret hiányának következménye. Amikor az ember ösztönösen él, mert nem hajlandó tudomást venni arról, hogy azért, amije van, azért felelőssége van, azzal dolga van, akkor nem is kutatja azokat a titkokat, melyek a tudatosult életnek velejárói kéne, hogy legyenek.

Vallásosságunk nem szabad, hogy célunkká legyen. Az eszköz, ahogy Jézus is eszközzé akar lenni számunkra ahhoz, hogy üdvösségünk lehessen. Amit akarok, vágyok Veled Atyám, bűneimből megtérten! Ámen