Jézus hárít

Kiv 3,1-6.9-12 - Mózes pedig apósának, Jetrónak, Mádián papjának a juhait legeltette. Egyszer, amikor behajtotta a nyájat a puszta belsejébe, eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ekkor megjelent neki az Úr angyala, tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el. Erre Mózes így szólt: „Odamegyek, megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a csipkebokor!” Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és azt mondta: „Mózes, Mózes!” Ő azt felelte: „Itt vagyok!” Az Úr ekkor így szólt: „Ne közelíts ide! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!” Azután azt mondta: „Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.” Mózes erre eltakarta az arcát, mert nem mert Istenre nézni. Mert Izrael fiainak kiáltása felhatolt hozzám, és láttam sanyargatásukat, amellyel az egyiptomiak nyomorgatják őket. Most tehát jöjj, hadd küldjelek a fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból!” Mózes erre azt felelte Istennek: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kivezessem Izrael fiait Egyiptomból?” Ő azt mondta neki: „Én veled leszek! Ez legyen a jel számodra, hogy én küldtelek: miután kivezetted népemet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek!”

Zs 102 - Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod. Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak. Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit. Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú. Nem tartja meg haragját mindenvégig és nem fenyeget örökké. Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat. Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk. Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait. Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik. Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok. Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek. Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!

Mt 11,25-27 - Abban az időben így szólt Jézus: „Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

Jézus hárít. Tudom, hogy ennek a „hárít” kifejezésnek e világban rossz íze van. Nem akarom hagyni, hogy számomra bárminek is csak és kizárólagosan negatív értelme, vagy rossz íze legyen. Nyitottság, és a szeretet jegyében hiszem, ahogy Isten minden rosszat képes jóra használni, úgy – ha törekszem Isten jelenlétében élni, mindent az Ő szeretetében értelmezni -, ahogy semmi sem jó vagy rossz; semmi sem szép, vagy csúf; és senki sem bűnös, vagy sem. Ha mégis, bármit mégis beskatulyázok, akkor az az én rosszul értelmezett, vagy meg nem értett töredékességem következménye, amitől igyekeznem kell vissza találni Isten közelébe. Mindennek meg kell engednem, hogy az legyen ami, és ne az legyen, aminek én akarom látni, vagy láttatni.

Úgy gondolom, hogy Jézus hárítása nem azt jelenti, hogy nekünk nem kell Őt ismernünk; törekednünk kell a megismerésére, Vele közösségre lépni. A nagyon kiművelt bölcsességével, az egészen az Atyának szentelt emberi finomságával, csak értésünkre adja, hogy nekünk, akiknek a figyelmét Ő, az Atyára akarja irányítani, nem marad más segítség itt a földön, mint a názáreti Jézus, Aki Krisztussá lett. Akivel barátságra léphetek, olyan mély barátságra, hogy testvérré, testvérévé fogad engem, gyenge, együgyű, könnyelmű, akaratgyenge, fegyelmezetlen embert. Azon keresztül fejezi ezt ki, hozza tudomásomra, hogy kiadja, kinyilatkoztatja magát, Aki az Atyában van, illetve, Akiben az Atya nyilvánul meg a világ számára. Pontosabban, a világban annak a számára, aki mindazt hiszi, a Fiúról, az Atyáról, és a kettőjük viszonyáról, amit a fentiekben úgy körülbelül kibontottam, Velük kapcsolatban. De azért teszi ezt, hogy az Atyára irányítsa figyelmünket, magát eszközül kínálva számunkra, és nekünk.

A számomra, mindebből, van még egy fontos üzenet, melyet felismerek, kiértek Jézusból. Jézus, istenségét nem tartotta olyan dolognak, amit értünk, emberekért, a mi megváltásunkért - amit úgy is kifejezhetünk, hogy az ember Istenben teljesülő teljességéért - meg ne alázhatott volna. Ezt mondja Szent Pál. Ha a Szentírásból összerakom a képletet, mely üdvösségünk, megajándékozottságunk titka, mely örömünkre akar lenni, akkor, az emberré lett Isten üzenete Jézus által az, hogy én, az ember, egyedül Jézus megismerése, és megismerésén keresztül követése (és nem utánozását mondok!) által ismerhetem meg az Atya szándékát velem. Ha Jézus példáján képessé teszem magam arra az alázatra, amire Ő, emberként képessé tudott lenni.

Ez egy rettenetesen nagy ugrás lehetősége az ember számára. De, melyet, ha képes felfogni, érteni, elfogadni, akkor eljuthat végre emberi méltóságára.

Talán ez az, amit tanítással nem lehet bevinni az emberbe, mert ezt nem elég tudni. Ezt belülről kell érezni, érteni, ami a kegyelem műve, vagyis már annak az ajándéknak a része, amit az Isten készít az egyes ember számára. Én legalábbis, ezt a felismerést, így élem meg. Igen, nekem, az embernek – ahogy Jézus is – Isten eszközévé kell lennem, teremtésében így szegődve társul Hozzá!

Köszönöm Atyám, hogy a kicsinyek közé vonsz engem. Akarok, vágyom rá, és szeretnék kiválasztottságomnak megfelelni. Teremj bennem e nappal is Új Életet, mely általad képes megszentelni, megtisztultabbá tenni, jobbá tenni teremtésedet, Aki minden akarsz lenni mindenben. Míg minden teremtményed, akit magadhoz akarsz vonzani, el nem jut teljességére, hogy teljességed a magad dicsőségében ragyoghasson, melyet teremtményed dicsőít meg! Ámen