József történetének tükrében hallgatom Istent
Ter 44,18-21.23b-29; 45,1-5 - Júda ekkor közelebb járult és bizakodva így szólt: „Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót a füledbe, és ne haragudj meg szolgádra, hiszen olyan vagy, mint a fáraó! Az én uram a múltkor azt kérdezte szolgáitól: „Van-e atyátok vagy testvéretek?” Mi azt feleltük uramnak: Van egy idős apánk és egy kisöcsénk, aki az ő öregségében született. Az édes testvére meghalt, így egyedül ő maradt meg anyjától, és az apja igen szereti. Ekkor te azt mondtad szolgáidnak: „Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt!” Te azonban azt mondtad szolgáidnak: „Ha el nem jön veletek legkisebb öcsétek, ne kerüljetek többé a színem elé!” Amikor tehát felmentünk szolgádhoz, az apánkhoz, elbeszéltünk neki mindent, amit uram mondott. Amikor aztán azt mondta apánk: „Menjetek el ismét, és vegyetek egy kis gabonát nekünk,” mi azt mondtuk neki: Nem mehetünk. Ha eljön velünk legkisebb öcsénk, vele együtt elmegyünk. Mert ha ő nem lesz velünk, nem merünk annak az embernek a színe elé kerülni. Erre ő azt felelte: „Tudjátok, hogy csak kettőt szült nekem ez a feleségem. Az egyik elment tőlem, és így szóltam: Fenevad falta fel! És mindeddig nem került elő. Ha ezt is elviszitek, és valami éri az úton, ősz fejemet bánatával juttatjátok az alvilágba.”
József nem tudta tovább tartóztatni magát, noha sokan álltak körülötte. Felkiáltott: „Menjen ki mindenki!” Senki más nem volt vele, amikor felfedte kilétét testvérei előtt. Aztán hangos sírásra fakadt - úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és a fáraó egész háza - és így szólt testvéreihez: „Én vagyok József! Él-e még az atyám?” Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak. Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: „Gyertek ide hozzám!” Amikor aztán közelebb jöttek, azt mondta nekik: „Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ne féljetek, és ne is szörnyülködjetek azon, hogy eladtatok engem ebbe az országba! Hiszen a ti megmentésetekre küldött engem Isten előttetek Egyiptomba.
Mt 10,7-15 - Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a mennyek országa!” Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére. Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok ott, amíg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok. Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg tanításotokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát. Bizony, mondom nektek: kíméletesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.
József történetének tükrében hallgatom Istent, a kinyilatkoztatás szavait, amelyekkel küld engem is az én Atyám! A küldetés szavai állnak párban azzal, hogy milyen körülményeket ajánl Jézus a küldetés teljesítéséhez. Fogadd el, viseld el, bízzál bennem!
Jézus azt mondja, hogy a küldött feladata az, hogy hírt adjon Isten jelenlétéről, jelenvalóságáról, az időről, mely Isten örökös jelenlétében zajlik, és minden időpillanatban beteljesülésre figyelmeztet. A mennyek országa nem jövendő, hanem jelenidő. Ebben a jelenidőben kell színt vallanom, és színt vallania annak, akit megszólít az Ige! A most kerül az ítélet napján előtérbe! Az éppen ebben a pillanatban kimondott elfogadó szó, vagy elutasító szó, a halasztó hatályú szó kerül megítélésre.
Józsefet testvérei árvaságra ítélik bűnös szándékaikból, azzal, hogy eladják egyiptomi kereskedőknek. József nem ezt az ítéletet veszi magára, hanem Isten szándékát keresi abban, látja meg abban, és annak a szándéknak rendeli alá magát. Ahogy a történetéből látjuk, nincs harag benne, nincs gyűlölet benne. Megbocsátás, és szeretet élteti, aki képes, a történtek után sok – sok évvel az apja iránti tiszteletről, szeretetről tanúságot tenni, mely talán megköveteli tőle azt a szívbéli tisztaságot, egyenességet, gyengédséget, aminek eredményeként elnyeri a fáraó bizalmát is.
Gyönyörű, megindító a történet vége, szinte mesebeli, és megolvassza az emberi szívet. Amit a mai evangéliumban olvasunk, az még nem a történet vége, de már abból is ráérezhetünk József tiszta és ártatlan, egyenes, szent lelkületére. Amikor már nem tudja tartani magát, hallgatva Júda elbeszélését, és kiküldi mindazokat, akiket nem akarta, hogy lássák ennek a jelenetnek az intimitását, mert nem tartozott rájuk, akkor erről így számol be az Írás: »Aztán hangos sírásra fakadt - úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és a fáraó egész háza - és így szólt testvéreihez: „Én vagyok József! Él-e még az atyám?” Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak. Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: „Gyertek ide hozzám!” Amikor aztán közelebb jöttek, azt mondta nekik: „Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ne féljetek, és ne is szörnyülködjetek azon, hogy eladtatok engem ebbe az országba! Hiszen a ti megmentésetekre küldött engem Isten előttetek Egyiptomba.«
Itt nincs vége! Előbb feloldozza bűneiktől a testvéreit, megbocsátón, kiengesztelődik velük, majd öreg apjáról is gondoskodik: »Előre küldött tehát engem Isten, hogy megtartson a földön titeket, és életeteket nagy szabadítással. Nem a ti elhatározásotok, hanem Isten akarata küldött engem ide. Ő tett engem szinte a fáraó atyjává, egész házának urává, és Egyiptom egész földjének fejedelmévé. Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: »Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám! Gósen földjén fogsz majd lakni, a közelemben leszel, te és a fiaid, s fiaidnak fiai, juhaid és marháid, és mindened, amid van. Én pedig ellátlak ott élelemmel – mert még öt esztendő van hátra az éhínségből –, hogy el ne vessz házad népével és mindeneddel együtt, amid van! Íme, saját szemetek és testvérem, Benjamin szeme látja, hogy én beszélek hozzátok. Mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet, és mindazt, amit Egyiptomban láttatok! Siessetek, hozzátok el hozzám!« Azután Benjaminnak, az öccsének a nyakába borult, megölelte, és sírt.« [Ter 45,7-14]
Ami azonban még jobban enged bennünket belelátni József személyiségébe az az, ahogy a fáraó reagál arra, amikor meghallja mi történt József körül: » Amikor tudomást szereztek erről, a szokásos szóbeszéd által elterjedt a király udvarában: »Eljöttek József testvérei!« Örült neki a fáraó, és egész házanépe. Sőt, meghagyta Józsefnek, hogy parancsolja meg testvéreinek: »Rakodjatok fel a teherhordó állataitokra, menjetek el Kánaán földjére, és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságotokat, és jöjjetek el hozzám! Nektek adom Egyiptom minden javát, úgyhogy majd ennek a földnek a javából éltek. Parancsold meg azt is: vigyetek magatokkal szekereket Egyiptom földjéről, hogy elhozhassátok gyermekeiteket és feleségeiteket! Hozzátok atyátokat, és siessetek, gyertek minél előbb! Ne sajnáljatok semmit a holmitokból, mert Egyiptomnak minden java a tiétek lesz!« Úgy is tettek Izrael fiai, ahogy parancsolták nekik. József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra. Hozatott mindegyiküknek két-két rend ruhát is, Benjaminnak pedig háromszáz ezüstöt és öt drága ruhát adott. Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonával és útravaló kenyérrel. Aztán elbocsátotta testvéreit. Amikor elindultak, azt mondta nekik: »Ne veszekedjetek az úton!« Azok felmentek Egyiptomból, eljutottak Kánaán földjére apjukhoz, Jákobhoz, és elmondták neki: »József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén!« Apjuk szíve azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik. De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, s mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke, és így szólt: »Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!« [Ter 45,16-28]
A fáraó oly mértékig elkötelezett volt Józsefnek, hogy ilyen módon támogatta az Ő elképzelését, döntését. A fáraó is valószínű, hogy tiszta lelkű ember volt, amiért képes volt József tisztaságát értékelni, és támogatni is. A véletlen dolga mindez? Ugye nem. Nem véletlen az, hogy ez a történet helyt kapott a bibliában, és az Ószövetségi Írásokba!
Ki is ez a József? Az Ő apja Izrael, mert Isten Jákobot megáldva, adta Neki ezt a nevet: » Isten ekkor ismét megjelent Jákobnak, (…) Megáldotta őt ezekkel a szavakkal: »Ne Jákobnak hívjanak ezentúl, hanem Izrael legyen a neved!« Elnevezte tehát Izraelnek, és azt mondta neki: »Én vagyok a Mindenható Isten: szaporodj tehát és sokasodj. Egy nemzet, sőt a nemzetek sokasága lesz belőled, királyok erednek ágyékodból. Azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom. Utánad pedig utódodnak fogom adni ezt a földet.« Azzal Isten eltávozott tőle.« [Ter 35,9-13]
József bizonyosan tudott erről a történetről, és apjában ezt az Istentől kiválasztott embert tisztelte, és vette magára Isten, Jákobnak adott üzenetét! De történhetett volna e ez, ha József ellenszegül Isten szándékának, vagy hitetlenül legyint apja hitére? Mert mennyivel könnyebb azt mondani: mi közön hozzá? Majd tenni a dolgát, amire gőgje, sértődöttsége, netán haragja késztetné. Nincs indulat, nincs önzés, nincs elégtételért kiáltó büszkeség benne. De van alázat, szelídség, bizalom, megengedő készség Isten akarata iránt!
Akkor, már az Ószövetség kezdetén, Jákob és József idején is már annyira volt jelen Isten a világban, mint most. Annyira volt igaz állítás az, hogy „Elközelgett a mennyek országa!”, mint most. Isten országa nem időben teljesül, nem a múltban és nem a jövőben! Mindig a jelenben, számomra most, amikor éntőlem kéri ki Isten az én válaszomat.
„Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok ott, amíg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok. Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg tanításotokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát. Bizony, mondom nektek: kíméletesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.”
Azt mondja nekem a Te szolgád: „Békesség e háznak!” És én békédbe öltözöm, mert örömöm van abban, hogy Te hozzám érkezel! „Ha valaki nem fogad be …” Komoly beszéd ez, irtóztató, félelmet kelt bennem! Akarok e félelemben elidőzni, hogy erőmmé legyen szavad, Uram!
Itt vagy, jelen vagy! El ne hagyd ezt a várost, ezt a házat, én azzal az élettel akarok élni, amit Te adsz nekem és házam népének. Hiszem Uram, rendelésed az, hogy kövesselek! Apám, nagyapám nyomdokaiban kell járnom, hogy dicsőséged megtaláljon! Hogy dicsőséged testvéreim lelkében gyújtson lángot! Segíts, hogy vigyem ezt a lángot, hogy bennük otthonra találjon! Józsefed akarok lenni Uram! Ámen
