Mária készsége az Igére

Szof 3,14-18a - Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: „Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” „Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.

vagy

Róm 12,9-16b - A szeretet legyen tettetés nélkül. Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz. Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, résztvevők a szentek bajaiban; gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal! Ugyanazzal az érzéssel legyetek egymás iránt: nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében [Péld 3,7]!

Iz 12,2-6 - Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.” Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Így szóltok azon a napon: „Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!”

Lk 1,39-56 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Mária készsége az Igére, szerintem igen elgondolkodtató. Úgy értem, hogy a tórát jól kellett ismernie, ahhoz, hogy így egymás mellé tudja idézni az éppen ide illő prófétai szavakat. Vagy, legalább is ahhoz, hogy a Lélek segítségével ez ott, és akkor felfakadhasson belőle. Ami akkor, egy asszony esetében talán nem is volt annyira természetes. Na persze, ha valaki nem pontosan az a kiválasztott személy, akinek az a dolga, hogy világra szülje, és hordozza, viselje gyermekségét a Megváltónknak!

Az Isten tulajdonképpen ezzel az elrendelésével, elképzelésével emeli az embert méltóságára. Ráadásul, egy asszony személyén keresztül. Mondjuk mi. Talán nem is annyira helyesen. Pontosan a mai korban válik egyre egyértelműbbé az, hogy egy egészséges családi közegben, mennyire fontos, és mennyire egyenértékű az anya és apa szerepe, a gyermekek egészséges fejlődése szempontjából, ha a családot tudatos fejlődést érlelő, egyéniséget kibontakoztató közegnek tekintjük, az emberiség fejlődéstörténetét tekintve. Akkor mondom ezt ki, mikor az apa, az apák, már szinte teljesen eltűntek a család modellből.

Szóval, egyházunk úgy gondolom, hogy a családállításban eléggé elhanyagolja, vagy eléggé lenullázza az apa szerepét! Csak azért, amiért nem tudunk meg többet Józsefről?

Tulajdonképpen Jézus egész életéből, a működését megelőző 30 évéről semmit sem tudunk, akkor miért csodálkozunk, hogy nem tudunk semmit Józsefről. Tulajdonképpen Máriáról sem tudunk meg sokkal többet, mégis Őt kiemeljük a tiszteletben, Józsefet pedig elfelejtjük. Hiba, és súlyos vétek, szerintem. A gyermek felnőtté érésében jelen kell legyen mindkét nem által formált személyiségjegyeknek. Akár fiú, akár leány a gyermek. Mindkettőnek kell viszonyát alakítani férfi és női identitásához, illetve abból megteremteni mindkét nemmel a kapcsolatrendszerét.

Az ember kialakulására úgy tekintek, mint teremtményre, kinek világra születésével csak megkezdődik az istenmivoltának fejlődése, tudatosulása. Mire eléri önrendelkezésre alkalmasságát, képessé is váljon arra, hogy felismerje kinek a létében nyert teret, kapott időt arra, hogy felismerje: valaki vagyok, valaki számára, de lehetek az, aki nélküle soha, az egyetlen legértékesebb a számára!

Mária, József és Jézus családmodellje nem abban mutat példát, hogy egy gyerek az igazi, hanem abban, hogy minden ember akkor válhat felnőttként személyiséggé, ha személyiségét a szülő segíti kibontani, kontrollt, tükröt, példát, és kibontakozásra utat mutatva a számára. Ami nem megy, sem majomszeretettel, sem az ezt kiváltó szülői öntörvényű egóval. A szülő feladata szolgálat, mely szolgálat senkire sem ruházható. Ez olyan méltóság, amit tudni kell elfogadni, és megosztani anyára és apára. Egyik sem alárendeltje a másiknak. A mai kor problémája az, hogy a csonka családokban nem képes a gyermek elérni érettségét, mikorra felnőtté kéne, hogy legyen. Biológiai érettségével a szellemi és lelki érettségét megelőzi, már önrendelkezővé lesz, mikor erre még nem felkészült. Ezért itt kezdődnek el a lelki torzulások, elhajlások, és végzetes kudarcok. Nem képes felvállalni a felnőtt korral járó felelősségeket, de jogaira már igényt formál. Egója van ahhoz, amihez nem rendelkezik struktúrával. Szerepzavarok, nem találja helyét az életben, követelődzővé válik, mindenkinek meg tudja mondani mi a dolga, de mert a magáét nem ismeri fel, vagy nem képes felvállalni. Úgy tekinti, hogy nincs lehetősége arra, amire joga volna, mert alkalmazkodásra, alázatosságra képtelen.

Ma én központú családmodell van elterjedőben, pontosan az általánossá vált személyiségzavar miatt. Sajnos, a csonka családkép akkor is létezik ma már, de ez már régóta így van, amikor látszólag a családban jelen van mindkét szülő. Ami csak látszat. Valójában sok esetben csak egy van jelen, a másikat inkább felmentik, vagy mindkettőt, hogy a család, ha torz formájában is, de működőképesnek látszódjon.

A nagy család a valójában egészséges, ahol vannak nagynénik és nagybácsik is, de még unokatestvérek is.

Ahogy Mária számára is fontos volt az, hogy felkeresse Erzsébetet. Ezekre az egészséges és intim családi kapcsolatainkra ma is volna igényünk, és szükségünk is. Sajnos, sok más, informális téveszme nyomul, és bizonytalanítja el, tompítja el belső igényeinket. Sok olyan felesleges és összezavaró emberi kapcsolat lép be értéket hordozó családi kapcsolataink helyébe, melyek pótcselekvésekre serkentenek bennünket, valós szükségleteink helyett. Segíts Atyánk, Szent Fiad, és a Szentlélek közreműködése, jelenléte által kijózanodni, bölcsességedre jutni bennünket, Hozzád igazítva méltóságunkat! Ámen