Megtenni. Mi a dolgom?

Ter 16,1-12.15-16 - Sárai pedig, Ábrám felesége nem szült neki gyermeket. Volt azonban neki egy egyiptomi rabszolganője, név szerint Hágár. Azt mondta Sárai Ábrámnak: „Íme, az én méhemet bezárta az Úr, hogy ne szüljek. Menj be hát a szolgálómhoz, hátha legalább az ő révén nyerek gyermeket!” Ábrám hallgatott Sárai szavára. Ő tehát vette Hágárt, az egyiptomi rabszolganőjét, tíz esztendővel azután, hogy Kánaán földjén megtelepedtek, és feleségül adta a férjének. Ábrahám pedig bement Hágárhoz. Hágár, amikor látta, hogy fogant, lenézte asszonyát. Azt mondta erre Sárai Ábrámnak: „Igaztalanul jársz el velem! Én adtam öledbe a szolgálómat, s az, mióta látja, hogy fogant, lenéz engem. Ítéljen az Úr közöttem és közötted!” Ábrám azt felelte neki: „Íme, kezedben van szolgálód, tégy vele, ahogy tetszik.” Erre Sárai úgy megsanyargatta, hogy az megszökött. Amikor az Úr angyala így találta őt a pusztában, annál a vízforrásnál, amely a Súr felé vivő úton van, -- így szólt hozzá: „Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?” Ő azt felelte: „Az úrnőm, Sárai színe elől menekülök.” Az Úr angyala erre azt mondta neki: „Térj vissza úrnődhöz, s alázd meg magad a keze alatt!” Majd így folytatta az Úr angyala: „Úgy megsokasítom utódodat, hogy sokasága miatt meg sem lehet majd számlálni!” Azután pedig így szólt az Úr angyala: „Íme, fogantál, s fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert meghallotta az Úr nyomorúságodat. Vadszamárhoz lesz hasonló: kezet emel mindenkire, s rá is kezet emel mindenki. Valamennyi testvérével szemben veri fel majd sátrait.” Hágár fiút szült Ábrámnak, ő pedig Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki. Nyolcvanhat esztendős volt Ábrám, amikor Hágár megszülte neki Izmaelt.

Mt 7,21-29 - Nem mindenki, aki azt mondja nekem: „Uram, Uram!”, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Sokan mondják majd nekem azon a napon: „Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” Akkor majd kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!” [Zsolt 6,9G] Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták. Mindaz pedig, aki hallgatja ezeket a szavaimat, de nem cselekszi meg azokat, hasonlít majd a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása. Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, a néptömegek le voltak nyűgözve a tanításától, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az ő írástudóik.

Megtenni. Mi a dolgom? Várni, hallgatni a csendet, a csendben a tengert, hogy bennem elcsendesedjen. Kiüresedve várakozni jövetelére, hívására, és hívni, meghívni. Így készülni a fogadására, érkezésére. Az alapkő letétele megvolt, rá építkeztem, és már vissza is bontottam, majd újra építettem, nincs még kész. De arra már talán elég jó, úgy gondolom, hogy ha eljön, benne vendégül lássam, benne otthona lehessen.

S ha maradni tud, végül be is szentelje, felszentelje.

Vajon mennyire igényes Ő? Lehet, hogy én vagyok telhetetlen, igényesebb? Vagy, egész egyszerűen, érthetetlen és türelmetlen?

A súlypontom, és a csendem, talán még önteltek? Talán túl sok a kérdés, hallgatnom kellene. Míg szavaid a fülemhez jutnak.

Várakozás, csend, nyugi, hallgatni! Te lehess cselekvővé bennem, és általam! Ámen