Amikor Jézus kritikusa az emberi életmódnak

2Kor 8,1-9 - Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak, hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága. Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és kérvén-kérve igyekeztek meggyőzni minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végzett szolgálatban. És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda először az Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint. Ezért arra kértük Títuszt, hogy amint már megkezdte, fejezze is be nálatok ezt a jótékonyságot. Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. Nem parancsképpen mondom ezt, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek őszinteségét próbára tegyem. Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek.

Mt 5,43-48 - Hallottátok, hogy azt mondták: „Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet.” Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Amikor Jézus kritikusa az emberi életmódnak, beidegződéseinknek, reflexióinknak, nem azért teszi, mert negatív a világlátása, mindent sötéten lát. Hanem, amiért azt látja, hogy mire lehetnénk képesek akkor, ha mindent - még önmagunkat is - istenmivoltában látnánk. Úgy, mint akik fiai vagyunk mennyei Atyánknak! Az orientáltságomat szeretné Jézus valóságosabbá tenni. Segítségemre akar lenni azzal, hogy Fiúként az Atya és énközöttem van.

Nem mindegy az, hogy hová tartozónak érzem magam. Nem mindegy az, hogy kire akarok hasonlítani. Nem mindegy az, hogy kiről veszek példát.

Nekem jónak kell lennem! Ahogy mennyei Atyám is jó! Tökéletes! Tudva, hogy teljességemet ebben az anyagi létemben el nem érhetem, pontosabban: a magam szűk keretei között csak részben teljesülhet, mindazon által, hogy megismerve a Fiút, és általa az Atyát, megértem, hogy Jézus mit állít elém mércének, mértéknek! Ahogy az Atya, magához vonzotta, magába foglalta a Fiút, mert megdicsőítette, hogy teljességére eljusson, tökéletessé legyen, ahogy az Atya tökéletes. Úgy válhatok én is, az Atyában egyszer majd tökéletessé. Amikor megítéltetik az, hogy én, ebben a létemben, megdicsőítettem mennyei Atyámat, a Fiú ismerete által. Amiért majd mennyei Atyám megajándékoz majd engem is azzal, hogy dicsőségébe befogad, megdicsőít engem is.

Jézus ismeretéből kell a magam ismeretére eljutnom. Hogy lássam, a magam számára, részére láttassam, hogy erényeimben, erényességemben merre és mire juthatok el. Mire fejlődhetek, mennyire lehetek képes mennyei Atyámat én megdicsőíteni! Ballasztom Jézus akar lenni! Benne kell megtalálnom egyensúlyi pontomat, békességemet, mely a lélek békességéből tölti, töltheti el egész lényemet. Ezt kell keresnem minduntalan. A világ - ahogy én, az Atya – ahogy én, Jézus úgy akar egy lenni velem, ahogy az Atyával egyek! Csodálatos misztérium! És ennek csodálata, szépsége pontosan abban van, hogy misztérium. Olyan misztérium, amit a Lélek erejéből érezhetek, sejthetek, majdhogynem tapinthatok. De mégis, akkor lesz csak láthatóvá, érzékelhetővé, amikor annak idejét látja számomra Atyám! Addig marad a hit, és a vágyakozás. Abban a biztos bizonyosságban, melyet nem én teremtek meg magamban, hanem Krisztus jelenvalósága – még csak nem is a szentségek által – élete, és tanúsága, valamint a Lélek erejének munkálkodása vált ki bennem. És, mert a lelkem az Atya része bennem, így a Szentháromságos misztérium által válhatok szentté. Nem rajtam múlik! Ha megengedővé teszem magam rá, hogy véghezvigye Ő azt, ami szándéka velem.

Áldalak Atyám, mert jó vagy és minden teljességben tökéletes, melyről bizonyosságot akarsz adni számomra, ezért a Fiú és a Lélek által vonzani akarsz magadhoz engem! Köszönöm, hogy utat mutatsz számomra, melyen vágyakozásom, biztonságos bizonyosságom lehet az, hogy felnőhetek arra, hogy a Veled való közösségben igaz boldogságban lehet részem! Ámen