Jézus számára az élet egészen mást jelent
Tób 3,1-11a.16-17a - Telve nagy szomorúsággal, sírva fakadtam, s imádkozni kezdtem panaszkodva: „Igazságos vagy Uram, s minden tetted igazságos és minden utad irgalom és igazság, s te ítéled meg a világot. Ezért tehát Uram, emlékezzél meg rólam, és tekints reám. Ne állj bosszút bűneim és hanyagságaim, sem pedig atyáim bűnei miatt, amelyeket elkövettek előtted. Mert nem engedelmeskedtünk parancsaidnak, ezért átadtál minket fosztogatásra, fogságra, halálra, szóbeszéd, gúny és intő példa lettünk a nemzeteknek, akik közé szétszórtál minket. És most számosak igaz ítéleteid, amelyeket végrehajtasz rajtam bűneim és atyáim bűnei miatt, mert nem éltünk parancsaid szerint és nem jártunk hűségesen előtted. Nos tehát tégy velem úgy, ahogy neked tetszik, parancsold meg, hogy visszatérjen lelkem, hadd költözzek el a föld színéről, s visszatérjek a földbe. Jobb nekem meghalni, mint életben maradni, mert hamis gyalázkodást hallottam, s igen nagy a szomorúság bennem. Parancsold meg Uram, hogy megszabaduljak e szorongattatásból és bocsáss el az örök helyre. Ne fordítsd el tőlem arcodat Uram, mert jobb nekem meghalni, mint ilyen szorongatást látni életemben és ne kelljen gyalázkodást hallanom.” Történt pedig ugyanezen a napon, hogy Sára, Ráguel leánya, a médiai Ekbatanában atyjának egyik szolgálóleánya részéről becsmérlést hallott. Hét férfinek adták ugyanis feleségül, de Azmódeus, a gonosz szellem megölte őket, mielőtt megtörtént volna vele, ami az asszonyokkal történni szokott. A szolgálóleány ezt mondta neki: „Te ölted meg férjeidet! Íme, már hetet adtak hozzád és egyikkel sem volt szerencséd. Miért büntetsz minket férjeid miatt, mivel meghaltak? Menj utánuk te is, ne lássunk tőled soha se fiút, se leányt.” Ezen a napon elkeseredve és könnyezve fölment a leány atyjának felső szobájába azzal a szándékkal, hogy felakasztja magát. De elgondolkodott és így szólt: „Ne gyalázzák esetleg apámat és mondják: „Egyetlen kedves lányod volt és keserűségében felakasztotta magát”, és idős atyámat szomorúsággal viszem az alvilágba. Helyesebb lesz, ha nem akasztom fel magam, hanem kérem az Urat, hogy haljak meg és ne halljam már a gyalázkodást életemben.” Ez után az ablaknál kitárt karral fohászkodott és ezt mondta: „Légy áldott Uram, irgalmas Isten, legyen áldott szent és tiszteletreméltó neved mindörökké. Áldjon téged minden műved örökké. Ugyanabban az időben mindkettőjük imádsága meghallgatást nyert a fölséges Isten színe előtt, és elküldte Ráfael angyalt, hogy gyógyítsa meg mindkettőt: Tóbit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hogy láthassa Isten világát, Sárát pedig, Ráguel leányát, adja feleségül Tóbiásnak, Tóbit fiának, kötözze meg Azmódeust, a gonosz szellemet, mert az előbbiekkel szemben Tóbiást illeti a jog, hogy őt elnyerje. Ekkor Tóbit visszatért az udvarról házába, Sára pedig, Ráguel leánya, lejött a fenti szobából.
Mk 12,18-27 - Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének [MTörv 25,5-6; Ter 38,8]. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik. Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.” Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?” [Kiv 3,6] Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.”
Jézus számára az élet egészen mást jelent. Jézus számára „az élet Isten jelenléte” – ahogy mondja Richard Rohr is. Jézus át akarja adni nekünk is ennek a jelentésnek az fontosságát, szerepét. Velünk is szeretné ezt megérteni, hogy ez miért más, miért van nekünk is erre a látásra szükségünk.
Jézus nem e világból való! De, ha igaz, akkor mi sem! Ha hiszem, és vallom, vagyis élem Jézus szavait: „Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.” [Jn 17,16-19] Jézus szavaiban nyerhetem el Isten Igéjében való megszentelődésemet! Ami azonos azzal, hogy a világot ne a föld felől, hanem Isten oldaláról látom. A halál - amit mi annak hívunk, mert földiekként gondolkodunk - az csak az élet minőségi változása. Onnan még vezet egy út, majd el is ágazik. Az elágazáson túl az egyik Isten országába, egyenesen karjaiba vezet el. De a másik, az vezet a halálba. Az útelágazásnál dől el sorsunk. Hogy melyik úton mehetek én tovább, az azon múlik, hogy Jézus a jobbjára, vagy baljára sorol-e. Nem ő hozza meg a döntést, hiszen az Ő döntése abból következik, hogy mit tettem meg azért, hogy megismerjem a Benne megnyilatkozó Istent. Értenünk kell Jézus szavait! Az ószövetségi ember számára csak az Írás ismerete kellett, hogy az élet fogalmáról helyesen vélekedhessen. Számunkra, kik a feltámadás gyermekei vagyunk, és már tudjuk, hogy Jézus társ örökösei is, nekünk Krisztust kell értenünk, Aki az értünk, a mi üdvösségünkért emberré lett Isten, személyesen!
Ha még így sem válik érthetővé számunkra az élet, a létezés fogalma, mely át kell, hogy rendezze e világhoz, és a mindenséghez való viszonyunkat is, akkor ne lepődjünk meg azon, ha az ítéletkor Jézus baljára sorolnak bennünket.
Nekem kereszténnyé kell lennem, ne álljak meg félúton, szaddíceussá váltan.
Ha már kereszténnyé lettem, nem irtózom a haláltól, és mindazokat el tudom engedni, akik számára elérkezett a halál órája. Nem szabad megtéveszteni magunkat: a halál alkalmával nem a halottat siratjuk, hanem magunkat. Nem az a bánatunk, hogy Ő elment, hanem azt, aki távozásával kevesebb lettem. Aki az élet teljességét éli meg, az a halállal nem élhet meg veszteséget. Mindegyikünknek a maga útját kell járnia. Ez mindegyikünk számára magányos út, melyen ideig-óráig közös utat járhatunk talán olyan valakivel, akivel nagyon mély, és személyes kapcsolatba kerültünk. Talán pontosan azért, hogy az Élet esélyét tovább adhassuk másoknak, megengedve mások számára is az Isten szeretetében való élet élményének lehetőségét, esélyét. Mert Isten olyannyira bízik az emberben, hogy ebben a dologban is társául válassza. Isten valahogy így vélekedik az emberről: „Te legyél az élet továbbadója, és átszármaztatója. Annak az életnek, Aki Vagyok – a Szeretet. A Te atyai gondoskodásodra és anyai ölelésedre bízom az Életet, melyben én, megszentelő kegyelmemmel vagyok jelen!”
Az élet továbbadásában, atyai, anyai hivatásom teljesítésében megéltem Isten jelenlétét? Megengedtem magamnak, hogy úgy teljesüljön hivatásom, hogy eközben Isten jelenléte az én élményemmé, boldogító, békét, és nyugalmat árasztó élményemmé lehessen?
Kell, kellett, hogy megérezzed! Ha nem sikerült, akkor sem késő. Akkor most állj meg, csendesedj el, tanuld meg hivatásodat szemlélni, hogy legalább utólag, visszatekintve képes lehessél azt az élményt felidézni, feleleveníteni magadban, hogy soha többé ne lehessél e magtapasztalás nélküli!
Isten jelenlétében vagyok! Állj ki a pusztaság közepébe, ahol a természet adta hangok az egyedüliek, melyek magányodba beleavatkozhatnak. Sem város zaja, sem senki más okozta zaj, zörej, nesz, rezdülés nem állhat a Te és Isten egyedülvalósága közé. Tárd ki az ég felé karod, hogy feszítsen szét, mint aki kapaszkodni akar a felhők fölötti Isten kezeibe, vegyél egy mély levegőt, és kiáltsd bele a csendbe, a nyugalomba, a mozdulatlanságba, hogy „nem vagyok egyedül, Isten jelenlétében vagyok!” Éld meg az életre vágyakozás élményét, az Élni akarás lelkedből, szívedből felfakadó óhajtását!
Ma még csak talán egy pillanatra érezhetem meg, sejthetem meg, mit is jelent Jézus a Krisztus számára az Élet. De elég ahhoz, hogy egy életet, ezt a világi létet is már, valami egészen más szemlélettel éljed meg. Richard Rohr mondja: „tökéletes egyszerűséggel szemlélni a világot. Tudom, hogy ebben a tökéletes egyszerűségében nem lehet megmaradni, de bizonyos értelemben ennek csak egyszer kell megtörténnie. Ha egyszer már megtapasztaltad, az elegendő az egész életedre.”
Köszönöm Atyám, hogy megadod nekem mindazt, ami szükséges számomra, hogy Veled közösségre juthassak. Csak azt kérem, segíts meg engem, hogy képes legyek mindazt felfogni, lelkemből elmémmel feldolgozni, ami Tőled van és Hozzád vezet. Mert akarok Általad, Veled, és Benned élni! Ámen
