Sokkal könnyebb egy csoporthoz tartozni

ApCsel 6,8-15 - István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt. Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: „Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.” Ily módon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: „Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.” Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.

Jn 6,22-29 - Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: „Mester, mikor jöttél ide?” Jézus azt felelte: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” Erre azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?” Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”

„Sokkal könnyebb egy csoporthoz tartozni, mint belátni, hogy Istenhez tartozunk." - mondja Richard Rohr. Ebben a gondolatban tudom összefoglalni a mai szentírási idézetek lényegét.

Azon tűnődöm el, hogy hogyan bontsam ki azt, hogy „könnyebb”, és azt, hogy „belátni”? Mert manapság a közösségi létforma sem olyan egyszerű, magától értetődő, ami működési mechanizmusával magával ragadó, vonzó, és érdekfeszítő lehetne. Ma, világunkban az érdekek kapcsolják össze az embereket, és éppen ezért csoportokba „verődünk” inkább, mint közösséggé lennénk. Az érdek csoportokba rendez bennünket, míg Isten közösséggé próbál formálni.

Az érdekcsoportokban előbb, vagy utóbb, de ellenpólusok alakulnak ki, érdekellentétek, melyek csoportmozgásokat eredményeznek. Igen, könnyű változtatni a csoporthoz tartozását a személynek, úgy, ahogy érdekei azt diktálják. Azonban, nehéz egy közösséghez elköteleződni, különösen, ha a közösség kijelenti azt, hogy mi általa a jó, és mi általa a rossz. Vagyis tudatosan próbál berendezkedni, ráadásul a hosszú távú fejlődést deklarálja és várja el a tagoktól. Az isteni közösség ráadásul kifejezi és ki is jelenti azt, hogy a személy nem önmagáért való, és nem önmaga érdekében való, hanem Istené, és Isten szándékából és Isten szándékára van. Na, ez aztán az ego számára az elviselhetetlen.

Ugyanakkor, a személyiség, mert memóriájába bele van égetve a jóra való hajlam, szeretne megfelelni a jó fogalmának. Sikertelenségében kényszeredetten próbál jónak tűnni, látszani, így válunk képmutatókká, mesterkéltekké és végül hiteltelenekké, talán nevetségesekké is. Tulajdonképpen, én úgy gondolom, hogy ez a társadalmunk kudarca.

Egyik oldalról a kereszténység felmutatja az örök és valós értéket, másik oldalról a világ annál harsányabban hirdeti érdekét, mely nem lehet örök érték, de nem képes általános értéket sem kimunkálni – mindig csak csoport érdekek szerint képes a társadalmat befolyásolni. Az ember az, aki ebben kellene, hogy eligazodjon, és a helyeset, a jót válassza. De képtelenség ez. Nem lehet két úrnak szolgálni (Mt 6,24). Vagy az egyiket tisztelem, és a másikat megvetem, vagy fordítva. A vallásos ember kitalált egy harmadik lehetőséget: egy kicsit ide, egy kicsit oda, lavíroz. A hívő ember ezzel szemben az, aki meghozta a maga döntését. Ha hiszek Jézusnak, mert már előbb hittem abban, hogy Ő Isten Fia, akkor nem marad más hátra, mind, hogy kövessem.

Jól hangzik, de nehéz egyenes utat járni. Ezért kell számunkra a Szentlélek ereje, kegyelme, bölcsessége, stb.

Szentelj meg engem Istenem, hogy Szentlelked ereje vezéreljen engemet! Ámen