Nem méltóságunk elkótyavetyélése a legnagyobb hibánk

Dán 3,25.34-43 - Azarja pedig ott állt, és a tűz közepén imádságra nyitotta ajkát és így szólt: Kérünk, ne szolgáltass ki minket végleg a te nevedért, ne semmisítsd meg szövetségedet, ne vond meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, és szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért, akiknek azt mondtad és ígérted, hogy megsokasítod ivadékukat mint az ég csillagait, és mint a tengerpart fövenyét; mert kisebbek lettünk, Urunk, minden népnél, és meg vagyunk ma alázva bűneinkért az egész földön. Nincs ez időben fejedelem, vezér vagy próféta, sem égő-, sem étel-, sem hála-, sem illatáldozat, sem hely a zsengeáldozatok számára előtted, hogy elnyerhessük irgalmadat; de fogadd kegyesen megtört szívünket és alázatos lelkünket! Mint kosokból, bikákból és ezernyi kövér bárányból álló égőáldozat, olyan kedves legyen előtted ma a mi áldozatunk, hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek. Most teljes szívvel követünk és félünk téged, és keressük kedvedet. Ne engedd, hogy szégyent valljunk, hanem tégy velünk kegyességed és nagy irgalmasságod szerint. Szabadíts meg minket csodáiddal, és dicsőítsd meg, Urunk, nevedet!

Mt 18,21-35 - Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: „Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer [Ter 4,24]. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: „Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.” Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: „Add meg, amivel tartozol.” A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: „Légy türelemmel irántam, és megadom neked.” Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: „Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?” És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.”

Nem méltóságunk elkótyavetyélése a legnagyobb hibánk, lám. Hanem az, ha meg nem értjük mit ér a megtört szív, és az alázatos lelkület! Mely irgalomra találhat Istennél.

Az isteni mérce az, ami Igéje által próbál bennünk rendet teremteni, rendet követelni tőlünk. De miért is? Csupán, mert emberi mivoltunkban ott rejtőzködik a teljesség csírája: e világra életképességünk, de az örökkévalóságra való életképességünk is. Ami előbb van, az jelen idő. Ami, ha nem vagyunk óvatosak, úgy is mondhatjuk, hogy elég bölcsek, akkor kitakarhatja előlünk a jövőidőt, az örökkévalót. Bizony elkápráztat bennünket a jelenben megkaparintott jólétünk. És ez telesen mindegy, hogy kinek mit jelent ez. A jelen nagy úr! És az ember könnyen rabjává válik. A pillanat bűvölete ez. De Isten Igéje ki akar józanítani bennünket: „Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.” [Mt 6,31-34]

Egy másfajta látásmódra próbál bennünket Isten ráállítani, Igéje által: lássuk önmagunkat kívülről, mintha mellé állnánk, és onnan néznénk vissza önmagunkra. Más a dolgok perspektívája onnan. Más az értéke minden cselekedetünknek, minden gondolatunknak, és minden kapcsolatunknak.

Mondhatjuk azt is, hogy az embernek a tulajdonságai nem jók, és rosszak, hanem örök életre elvezetők, vagy az örök életet elutasítók. Nem szolgálhattok két Úrnak – mondja Jézus! „Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” [Mt 6,24]

El kell döntenünk, mit választunk, mi a fontos a számomra! Képes vagyok döntést hozni, jó döntést hozni? A nagy dilemmája ez az életünknek!

Csak néhány azok közül, mi bennünk, emberekben, az életképességünk motívumai:

Isten Igéje, mint kard siet segítségünkre, hogy elválassza azt, ami az örök élet szempontjából jó bennünk, és amit erősíteni, bátorítani szeretne bennünk, hogy háttérbe szoruljanak azok a tulajdonságaink, melyek az örök életre való eljutás szempontjából bennünket gátolnak, és éppen ezért rosszaknak minősít.

Pál ezt így próbálja számunkra érthetővé tenni: „Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait. Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.” [Zsid 4,12-13]

„Szétválasztja a lelket és a szellemet” – az emberi hajlandóság, késztetés a rosszra, agyalásaink következménye, a szellem ereje. Ezzel szemben áll mindaz, amire a Lélek próbál bennünket predesztinálni, sarkalni. Nagyon összetett minden emberi elme, azt bizonyára már megtapasztaltuk magunkon, hogy képtelenek vagyunk, még ha törekszünk is rá, egyértelműsíteni a szándékainkat, mi jó és mi rossz? De éppen ezért fontos és csodálatos, ugyanakkor megnyugtató és Isten iránt hálát keltő, megbékítő, hogy „Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.”

Áldalak Istenem, Atyám, ki Jézus Krisztusban magadhoz vonzani akarsz, és a Szentlélek erejével bölcsességedbe beleoltasz! Legyen dicsőség Nevednek Mindörökké! Ámen