Ne gondoljátok, mondja Jézus. De, mit is gondoljunk?

MTörv 4,1.5-9 - Most pedig, Izrael, hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak, hogy megtartsd őket, s így élhess és elérhesd és birtokolhasd azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene majd nektek ad. Tudjátok, hogy parancsolatokra és rendeletekre tanítottalak titeket, amint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy szerintük cselekedjetek azon a földön, amelyet elfoglalni készültök. Tartsátok meg tehát őket, és azok szerint cselekedjetek, mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek bizonysága a népek előtt, hogy amikor meghallják mindezeket a parancsokat, azt mondják: „Íme, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet.” Nincs is más ilyen nagy nemzet, amelyhez istenei olyan közel lennének, mint amilyen közel mihozzánk van a mi Urunk, Istenünk, valahányszor kérjük. Vagy melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai, olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet ma én szemetek elé tárok? Gondosan vigyázz tehát magadra és lelkedre: el ne feledd azokat a dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől egész életedben, ismertesd meg őket fiaiddal s unokáiddal.

Mt 5,17-19 - Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.

Ne gondoljátok, mondja Jézus. De, mit is gondoljunk? Mit is jelentenek számomra Jézus szavai? Mit jelent számomra a törvény, e fogalom? Akkor amikor erre hivatkozik a Szentírás, a Biblia.

Én nem vagyok egy törvénytisztelő ember, abban a klasszikus értelemben. Számomra a törvény azt jelenti, amit az Isten által kinyilatkoztatott szeretet alapján megértek: engedelmesség. Engedelmesség annak a hatalomnak, melyet félek, tisztelek, becsülök. Amiért megengedte, hogy megismerjem akaratát, szándékát velem, Aki nem titkolja magát előlem, és akiben bízhatok, hogy ha odafutok Hozzá, bocsánatáért esedezve, akkor nem zavar el, hanem magához ölel. - Mert megengedi, hogy félreértsem, hogy elhibázzam, hogy ellenkezzek Vele, vagy, hogy ne értsem meg! - Lágyan, melegen, ölel magához, hogy érezzem, azt a végtelen, mérhetetlen irgalmát! Ő az, akinek engedem, hogy korlátai közé szorítson, mert bizonyosságát adta a számomra, hogy az a javamat szolgálja. Úgy, hogy javammal dicsőséget tudjak szerezni Neki!

Számomra a Szentírás valójában azt jelenti, hogy életem használati utasítása. Ami nélkül nem érthetem meg, mit keresek én ebben a világban, mi dolgom ezzel a világgal, és egyáltalán honnan és hová tarthatok. Isten Igéje használati utasítás. Igen, vegyük észre, hogy Isten személy, méghozzá háromlényegű személy. Nem akarom a katekézist ismételni, az én értelmezésemről beszélek.

Az Atya az a személy, aki mindent a maga gondolatában teljesen egészben tökéletesen, tisztán látott előre. Majd túláradó szeretetéből képes arra is, hogy valósággá tegye. A termékeny szeretete az, amibe nem fér bele semmiféle rossz gondolat sem, feltétlen tiszta és éppen ezért szent, és jóságos. Minden részletében kifinomult, elgondolásában azonban számol azzal, hogy a szabad akaratával megáldott ember nem képes feltétlenül azonosulni, megérteni, amit Isten szánt szerepet neki.

Éppen ezért, előbb a próféták által próbálja magát közölni az emberrel, majd az Isten önmagát is megszemélyesíti a teremtésben, emberi lesz, emberré lesz! Hogy új emberként közölje isteni szándékát teremtményével, velem, az emberrel, akinek helyet szán a teremtésben. Mert Isten nem az ember ellenében akar teremteni, hanem pontosan az emberrel, az emberért. Feladatot bíz rám, nem akarja egyedül megvalósítani a tervét! Istennek nem eszköze vagyok, hanem társa! Míg magam nem cáfolom, vagy nem utasítom vissza, egyszer és mindenkorra része is vagyok!

Isten kinyilatkozásait, Isten Igéjét foglalja magába a Szentírás, a Biblia, úgy, mint minden ember számára alkalmas, használható, életének eligazítására alkalmas használati utasítás.

Ki szokott minden használati utasítást töviről hegyére elolvasni? A mi életünk nem egy tárgy, egy robot léte, mely egy idő után elértéktelenedik. Míg végül kidobják, bekerül a Media Markt elektromos hulladék konténerébe. Isten örök életre szán minket!

Ha Jézussal befejeződne Isten ember iránti gondoskodása, akkor az nem volna Atyai szeretet. A Szentlélek feladata pontosan az, hogy Isten Igéjét, használati utasításunkat személyre szabottan, aktualizáltan kínálja, tárja elénk. Éppen ezért, nekem kell személyes kapcsolatra lépnem Istennel, hogy Igéjét képessé legyek befogadni!

Ezért vagyunk itt, hogy segítsünk egymásnak, az Istennel, a személyes kapcsolatra eljutni, és állandósuljon bennünk az igény rá: Uram Veled akarok lenni!

Ne elégedjünk meg azzal, hogy a népszámlálásnál büszkén vállalva beírtuk, hogy mi a vallásunk. Isten nem vallásalapító! Isten a hitünket kéri, hogy higgyünk Benne! A vallás az, ami egy eszköz, egy emberi szülemény ahhoz, hogy bennünket segítsen hitre vezetni. Személyes Isten kapcsolatunkra nevelni. A vallás nem cél, hanem eszköz.

De, felnőtt emberek vagyunk, magunk felelőssége az, hogy eljussunk Istennel személyességre, kimunkáljuk azt a teljességünket, amire Isten akaratából lettünk.

Ezért lépünk Krisztussal közösségre, hogy egymás számára is megerősítést tudjunk nyújtani, a világ ellenében.

Ismerem a személyiségemet, tisztában vagyok képességeimmel, korlátaimmal, terheimmel, és eszközeimmel? Ha nem, akkor előbb magammal kell megvívnom a csatát - Isten előtt, jelenlétében.

Az én teljességem, Istennel való azonosságom! Vagyis, minden napom legyen örökkévalóságom része, jelenideje! Ámen