Ki Krisztushoz tartozó, annak a hatalom maga Krisztus

Jer 18,18-20 - Ezt mondták: „Jöjjetek, szőjünk terveket Jeremiás ellen, mert nem veszhet el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jöjjetek, verjük őt meg nyelvvel, és ne figyeljünk egyetlen szavára sem!” Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenfeleim hangját! Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért, hogy vermet ástak lelkemnek? Emlékezz rá, hogy színed előtt álltam, hogy javukra szóljak, hogy elfordítsam haragodat róluk!

Mt 20,17-28 - Amikor Jézus fölment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé. Az úton azt mondta nekik: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad.” Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte: „Mit kívánsz?” Az így válaszolt: „Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.” Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?” Azt felelték neki: „Tudunk!” Ő erre azt mondta nekik: „A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette.” Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Tudjátok, hogy azok, akik a nemzetek fejedelmei, azok uralkodnak rajtuk, és akik nagyok, azok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Ki Krisztushoz tartozó, annak a hatalom maga Krisztus legyen! Az, hogy isteni méltóságában részt vehet, váljon az ember érdemévé! Dicsőségévé!

Aki így képes élni kereszténységét, az Isten dicsőségét szolgálja! Az embernek mi lehet ennél kézenfekvőbb, mint az, hogy Teremtőjét áldja, felmagasztalja, megdicsőíti az életért, és annak bőségéért, gazdagságáért. Persze, ezt úgy teheti meg az ember, ha az e fölötti örömét minél szélesebb körben képes megosztani embertársaival. Ez nem tobzódást jelent az élet javaiban. Hiszen megajándékozottságában, ha az ember tobzódik, akkor az azt jelenti, hogy nem értette meg, hogy a föld és a világ, az élet gazdagságával, bőségével, mi az Isten szándéka.

Krisztus országának fejedelmei nem azok, akik e világon uralkodnak és hatalmaskodnak. Mert Isten fogalomtárában – úgy ahogy a szeretetnek – a hatalomnak is egészen más értelme van!

A mi fogalmainkban a hatalom a hatalmát védelmezi, félti, birtokolja, kikényszeríti azoktól, akiken hatalmát gyakorolni akarja. Így, a hatalmát felruház olyan ideológiával, ami jogot ad számára, hogy bármi módon képviselje érdekeit.

Isten hatalma valami rémisztően más, e világival ellentétes. Jézus így beszél elfogatásakor: „ … azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? De akkor hogy teljesedne be az Írás …” [Mt 26,53-54] Jézus ebben a kijelentésében tudtunkra adja, hogy a teremtésbe bele van kódolva az, hogy Isten a Szeretet, és a Szeretet hatalma végtelen alázattal viseltetik, védelmezi az életet. A teremtett mindenség nem lehet úrrá az életen! Még egyetlen ember sem! Mert az élet nem idő és nem tér függvénye. Az Élet Van, az Élet a Szeretet, az Élet az Isten. A hatalom pedig az Életben Van. Aki az Élet feletti bírja a hatalmat, annak kezében van a hatalom. Éppen ezért, tértől és időtől független!

Ebben az evangéliumi részletben pedig, Jézus azt mondja: „A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette.” Beszélhetünk mi bármiről, tüsténkedhetünk mi bármit, ezek mind evilági dolgok, erőlködéseink. De, hogy mindebből mi az, ami fenn fog akadni a szitán, az nem tőlünk függ. Pontosan azért, amiért nem értjük Isten fogalmait, amiért tüsténkedéseink csupán a magunk erőlködései, még akkor is, ha azt vagyunk képesek kijelenteni, hogy képesekké tettünk magunkat rá, hogy a Szentlélek eszközeivé lehessünk. Nincs emberi recept az üdvösségre! Üdvösségünk Isten kegyelméből adatik meg, és az, hogy melyikünkből mi kedves az Atyának, mi az, ami az Ő teljességét szolgálhatja, nem vagyunk képesek megmondani. Éppen ezért minden vallás értéke csupán annyi, amennyivel az egyes embert, és az egyes embereken keresztül a világot képes istenarcúvá tenni. Bizony, a vallások dolga annyi csupán, hogy az éppen adott pillanatban valami, némi, apró igazságot segítsen annak az apró, parányi ember számára felvillantani, Isten kinyilatkoztatásából számára megismerhetővé tenni.

A többi az egyén, a személy dolga: rátalálni Istennel való személyes kapcsolatára, és ezt művelni, gazdagítani, kiteljesíteni önmagában.

Mennyei Atyám segíts meg engem, hogy képes legyek a Te másságodat felfogni, megérteni, hogy élni tudjam a Te életedet! Ámen