A tökéletességre való felszólítás Jézus szájából

MTörv 26,16-19 - Ma az Úr, a te Istened azt parancsolja neked, hogy tedd meg mindezeket a parancsokat és rendeleteket: tartsd meg tehát és teljesítsd őket teljes szívedből és teljes lelkedből. Te ma az Urat választottad, hogy Istened legyen, hogy az ő útjain járj, megtartsd szertartásait, parancsait s rendeléseit, s az ő szavának engedelmeskedj, az Úr pedig ma téged választott, hogy tulajdon népe légy, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát, s fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett, a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta.”

Mt 5,43-48 - Hallottátok, hogy azt mondták: „Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet.” Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

A tökéletességre való felszólítás Jézus szájából hangzik el, felénk, emberek felé. Talán nem tudja, mire vagyok képes? Vagy, én nem értem, mit kíván tőlem az Isten? Én kijelentem, abban a hitben, meggyőződésemben, hogy Isten jobban ismeri mindegyikünket, személy szerint, mint mi önmagunkat, hogy Jézust én nem értem. Ha, a szavait nem próbálom kritika helyett, magamra értelmezni.

Feltételezem, eredendően, hogy Jézus nem akar olyan feltételt szabni a számomra, aminek elérése kizárt, lehetetlenség. Akkor, az marad a számomra, hogy kijelentésével meg kell ismerkednem, barátságot kell vele kötnöm, és keresnem azt, hogy hogyan vagyok képes az Ő szavait megtölteni tartalommal. Abban az értelemben, amilyen összefüggésben kijelenti a tökéletesedésem igényét.

Azt megállapíthatom bátran: Jézus nem aprózza el, egyenesen a tökéletességet állítja elém feltételeként. „Ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes”, azt állítja ezzel, hogy ez lehetséges, nekem!

Utánanéztem, hogy a görög fordításból, a tökéletes valami olyan dolgot jelent, hogy *ami a céljának megfelel*.

Én, mikor felelek meg a célomnak?

Jézus, amikor Isten Igéjét nyújtja át az embernek, akkor nem azt teszi, hogy bizonyos akciókhoz ad megoldást, hanem szemléletet tanít. Azt próbálja a tudomásunkra adni, hogy Istennek mi a logikája, és az miben más, mint a világ logikája. Mert Isten nem veszik el a részletekben. Célra törő, szándékot vár az embertől, és azt, hogy a szándékához, megismerve Isten célját és Isten eszközrendszerét, abból válasszon eszközt a maga számára.

Mindennek van értelme Isten szándéka szerint. Azt kéri az embertől, hogy tartsa tiszteletben az isteni szándékot, abban a hitben, hogy Ő az, aki hordozza, viseli magán a teremtés teljes felelősséget, az emberért, szent szeretettel! Isten célja az, hogy az embert üdvösségére, vagyis önmagával közösségre elvezesse.

Az ember, céljának akkor felel meg, ha önmaga üdvösségét keresi, társulva Isten céljához. Mindent ennek rendelve alá! Ezért, az ember élete, egész élete, útkeresés kellene, hogy legyen. Nem tévedve bele azokba az útvesztőkbe, amik végül igává, bilinccsé, járommá, bálványává válnak, önmaga és a másik ember számára. Mert feladatorientáltakká váltunk, nem cél orientáltakká, ahogy Istenünk, és ahogy várja tőlünk is!

Jézus mondja: "Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre." (Jn 5,24)

Mennyei Atyám! Segítségül hívlak Uram, hogy Szentlelked ereje tegyen képessé Céloddal azonosulni, és eszközeid által dicsőséged szolgálatára lehessek! Ámen