Az a szeretet, amire bátorít, amire bíztat bennünket Jézus

ApCsel 1,15-17.20-26 - Azokban a napokban felállt Péter a testvérek között - mintegy százhúsz emberből álló sokaság volt együtt -, és így szólt: „Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. Meg van ugyanis írva a Zsoltárok könyvében: „Lakóhelyük váljék pusztasággá, s ne legyen, aki benne lakik” [Zsolt 69,26], és: „Elöjárói tisztségét kapja meg más” [Zsolt 109,8]. Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen.” Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. Majd így imádkoztak: „Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál, hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre.” Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.

Jn 15,9-17 - Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!

Az a szeretet, amire bátorít, amire bíztat bennünket Jézus, az egészen más, mint amire földi ember gondol. Mert Krisztus szeretete olyan, ami ebben a világban arra a másvilágra mutat: hogy érdemes, hogy lehet értékesebbre gondolni, és azért élni a jelen pillanatot, mint aminek tartom anyagi mivoltomat. Nem vagyunk ebbe a világba gyömöszöltek! Nem vagyunk elcsépelt, lejáratott fogalmakra ítéltek!

Mindez azért van, mert mi leértékeljük magunkat. Pontosan azzal tesszük ezt, hogy ha kivonjuk magunkat az Istenlétből. Úgy értem, hogy nem veszünk róla tudomást, hogy nem őt kell behívni, Vele megosztanunk a mi életünket, hanem meg kell értenünk azt, hogy Isten készít helyet, számunkra az Ő létében. Helyet ad nekünk, maga mellett! Amit tisztelnünk kell, meg kellene tudnunk becsülni.

Ha életünk ebben a másképpen értelmezett dimenziók között telne, telik, akkor nem múlik. Hanem beteljesedése felé halad.

Ez olyan motiváció a számunkra, ami mindenkihez, és mindenhez megváltoztatja a viszonyunkat. Ez mutat rá arra, a szeretetre, amit Krisztus hirdet.

Tegnap elelmélkedtem a 63. Zsoltáron, megérintett:

Lélegzem – a levegőt – a Lelket – az Istent lélegzem!

Betölt, bolyong bennem, természetemmé válik, éltetőmmé; hogy én, az Ő természetét megvalljam az anyagi világ számára. Mely olyan önelégülten el van telve önmagával. Mit sem érdekli, hogy e pillanatban is része van a teremtésben!

A Teremtő akarat teremtményét részesíti a teremtő csodában. Csak bírnék mindig rácsodálkozni! Hogy hálára bírjon csodálata!

Az a levegő, amit beszívunk, nem valami tiszta. Istenem, Te sem akar steril lenni! Te, ebben a szennyezett levegőben is képes vagy megőrizni szentségedet, tisztaságodat. Nem válsz elhasználttá sem, ahogy a levegő miáltalunk! Ez boldogít engem, ez felemel engem, és ez bizonyosság a számomra, ugyanakkor biztonság is, hogy van Valaki, Aki oly feddhetetlen, hogy ebben a tiszta fényben jó békességemet keresni, örömömet vágyakozni. Már ebben a tudatban - reményben is, boldoggá lenni. Gyönyörködni Benned, és hálát adni Neked!

Vágyom rá Istenem, hogy a Te szeretetedet enyémnek mondhassam! Ámen