Azt mondom, hogy értem

Iz 58,9b-14 - Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: „Íme, itt vagyok!” Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény. Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize. Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott. Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon, a szombatot gyönyörűségnek nevezed, s az Úr szent napját dicsőségesnek, és megdicsőíted azzal, hogy nem jársz a magad útjain, nem keresed kedvtelésedet, és nem folytatsz szóbeszédet: akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, felviszlek a föld magaslataira, és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével. Bizony, az Úr szája szólt.

Lk 5,27-32 - Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: „Kövess engem!” Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: „Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.”

Azt mondom, hogy értem. Sőt, azt, hogy megértem. És? Mégsem élem? Vagy megelégszem azzal, ahogy megélem?

A dilemma nem az állandó elégedetlenségem, hanem, az a felismerésem, hogy töredékességemben is vannak még kiforratlanságaim. Önmagam teljességéhez még hiányt szenvedek.

Isten jelenlétében lét, tulajdonképpen azt jelenti, hogy életemet, reakcióimat az élethelyzetekre, viszonyulásaimat dolgaimhoz, mindig Isten jelenlétében vizsgálom, minősítem. Tudva, hogy nincs jó megoldás, csak jobb, és kevésbé jó. Ez a megkülönböztetése a dolgoknak sem egyszerű. Szent Ignác tanítja a lelkek megkülönböztetését.

„... ott hagyott mindent, fölkelt és követte őt”!

Ott hagyni mindent - mit jelent, mit kéne, hogy jelentsen most a „minden”, az én számomra?

Úgy gondolom én, eddig is azt tapasztaltam, hogy, amit nem vagyok képes önmagamtól odaadni magamból, önmagamért (!), önként, Neki, azt a féltékeny Isten úgy is kicsavarja a kezemből. Azt olvasom ki a szentírásból, hogy a hosszú élet nem minden esetben ajándék. Van olyan, amikor azért kell valakinek még élnie, mert még mindig görcsösen ragaszkodik valamihez, amit Isten dicsőségére nem volt képes odaadni.

A Bölcsességek könyvében olvasom:

„⁷Az igaz azonban, haljon meg bár idő előtt, nyugalomra talál. ⁸Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, és nem az évek száma méri, inkább az ember bölcsessége az igazi ősz haj, ⁹s a szeplőtelen élet az igazi aggkor.” [4,7-9]

Máté esetében az, hogy azonnal tudta mit kell tennie, abból a személyes találkozásból származik, amiben Jézus személyisége hatott rá. Méghozzá megmásíthatatlanul határozottan, kényszerítőleg.

Mi, Jézus jelenlétét, Isten megszólítását, a lelkek megkülönböztetését akkor vagyunk képesek érzékelni, ha erre alkalmasságunkért teszünk. A megérintés élményét, a megérintettséget regisztrálnunk kell, a döbbenetre képessé kell lennünk. Magunkban egyensúlyát kell megteremteni a világ léte és Isten léte között.

Isten türelmes, kivár, kíváncsian lesi, hogy bennem felmerül-e az igénye annak, hogy találkozzam Vele. Akkor, amikor ennek őszinte jelét látja, akkor ehhez társultan kész megsegíteni. Akkor hangzik el a szava, éles nyílként hatolva szívemig: „Kövess engem!”.

Bátorság Lelke, a jóra való érzékenység Lelke, bizonyosság Lelke, erőtlenség Lelke, nyitottság Lelke -, Isten Szent Lelke legyél erőmmé, éltetőmmé! Ámen