Sokszor van az az érzésem
Jób 7,1-4.6-7 - Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai: kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos. Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak. Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal. Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek. Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
1Kor 9,16-19.22-23 - Mert ha hirdetem az evangéliumot, nincs miért dicsekednem, hiszen kényszer alatt vagyok. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha szabad akarattal teszem ezt, jutalmam van; ha pedig kénytelen-kelletlen, csak ügyintéző vagyok. Mi tehát az én jutalmam? Hogy az evangéliumot hirdetve ingyen adjam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumból eredő hatalmammal. Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg. A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne.
Mk 1,29-39 - Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is neki miatta. Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik. Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: az egész város odagyűlt az ajtóhoz. Meggyógyított sok beteget, a különféle bajokban sínylődőket, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt. Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék. Simon, és akik vele voltak, utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres.” Azt felelte: „Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.” És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.
Sokszor van az az érzésem, hogy a keresztények szereptévesztésben, optikai csalódásban szenvednek. Fordítva ülünk a lovon. Ha meghalljuk Jézus tetteit, azonnal, kényszeredetten felkiáltunk, visszahangoztatva az Ő szavait: »„Menjünk máshová.” Ő általunk fog beszélni, a mi példánk, imáink és felajánlásaink által. Ha nagylelkűen felajánljuk neki magunkat, Ő hallhatóvá válik. Menjünk máshová; ne hagyjuk cserben Őt hitünk, bizalmunk vagy szeretetünk hiánya miatt. Ne tartózkodjunk önzésből, büszkeségből vagy lustaságból! Menjünk!« Jézus, az apostolokat sem azonnal küldte el, hogy tanítsanak, és gyógyítsanak. Előbb intenzív tanításban részesítette őket, vagyis, helyzetbe hozta az apostolokat. Alkalmassá tette őket arra, hogy a Szentlélek erejével tudjanak mit kezdeni.
Közel kell kerülnünk ahhoz a szeretethez, pontosabban a szeretet terébe kell kerülnünk ahhoz, hogy … Hogyan mondja Pál apostol?: „ha hirdetem az evangéliumot, nincs miért dicsekednem, hiszen kényszer alatt vagyok. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha szabad akarattal teszem ezt, jutalmam van; ha pedig kénytelen-kelletlen, csak ügyintéző vagyok.” Hoppá!
Kegyelmet kell közvetítenem, és nem magammal fertőzni, megrontani, vagy magamnak megszerezni másokat.
Ahogy Jézusnál látjuk: „korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék”. A nap a hajnallal kezdődik. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy a gyógyítások után olvassuk azt, hogy Jézus elment és imádkozott. A napi áldozatos tevékenységek a hajnalból bontakoznak ki: amikor Jézus beleáll, átadja magát az Atya szándékának, akaratának, kiüresíti önmagát, hogy az Atya szeretete váljék uralkodóvá benne. Maga mögött hagyva a tegnapot, azzal már elszámolt az imában, átengedte, az Atya dicsőségébe helyezte mindazt, aki lehetett. Mert tudja, hogy Ő maga is az Atyáé, és minden mi lehet, az az Atya dicsőségére való, nem a maga megdicsőítésére. Jézus nem ügyintéző, fiúi alázattal, engedelmes az Atyának!
Amiért jöttem, azért vagyok, azért kell lennem, fáradhatatlanul, engedelmességgel. Persze, hogy én képtelen vagyok rá. Már arra is, hogy ilyen nyíltan, ilyen vegytisztán legyek egy az Atyával, ki értésemre próbálja adni szándékait. Mert a bűn; a képtelenségem a jóra, az Atyával állandóan vitatkozó énem, az önigazolásaim, a világtól eltanult és rosszul értelmezett szabad akaratom működési kényszere, és még ki tudja mi minden tévedésem, és kényszerem, távol tart Tőle. Ha ezt tudom, és ez ellen hajlandó vagyok harcolni, szembeszállni magammal, akkor jövök rá, hogy mennyivel nagyobb szükségem van nekem arra, hogy elvonuljak, egy elhagyott helyre, és keressem Atyámmal azt a helyzetet, amiben újra, meg újra megkísérlem, hogy átadjam, átengedjem magam kegyelmének, erejének, szeretetének.
Megismerni Jézust, megérteni az Atyát, megengedni a Szentléleknek, hogy alakítson, formáljon az Atya szándéka szerint, kell nekem a Szentírás szava, az Ige, és kell a benne elcsendesedő ima. Találkoznom kell a szentháromságos Egy Istennel, minden reggel, minden nap elején! Nekem nem abban kell hasonlóvá lennem Krisztushoz, hogy megmentsek másokat, hanem abban, hogy, ahogy Ő is, eggyé lehessek az Atyával. Az Atya eszköze lehessek. Nem nekem kell megváltanom a világot, hanem az Atya megváltó szeretetét kell hirdetnem! Jöjj Szentlélek, szállj le rám, emelj ki magamból, hogy az lehessek, akit bennem megálmodott Atyám! Ámen
