Valami mérhetetlen nagy titok

Zsid 10,32-39 - Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, amikor, miután megvilágosodtatok, a szenvedések kemény küzdelmét álltátok ki, s részint gyalázásokban és szorongatásokban látványul szolgáltatok, részint pedig azoknak, akikkel így bántak, társai lettetek. Mert részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudva, hogy jobb és maradandó javatok van. Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma. Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet. Mert még egy kis idő [Iz 26,20], s az, aki eljövendő, eljön és nem késik [Hab 2,3G]. Az én igazam a hit által élni fog; de ha meghátrál, a lelkem nem leli benne kedvét [Hab 2,4G]. Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére.

Mk 4,26-34 - Ezután így szólt: „Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár ébren jár éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás” [Jo 4,13]. Majd így szólt: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai [Dán 4,8k.18].” Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.

Valami mérhetetlen nagy titok sugárzik e szavakból: "a hit gyermekei vagyunk, az élet elnyerésére". De ehhez, "béketűrésre van szükségünk, hogy Isten akaratát megtegyük, s elnyerjük az ígéretet."

A hit valami több élű eszköz, segédeszköz, talán mankó, ami erre az életre kell. Egyrészt, az Istenre hagyatkozás eszköze, aztán az életre válás lehetőségének az eszköze. Mégis, talán legfőképpen annak a reménynek az eszköze, hogy képtelenségem a jóra, sem lehet - az előbbi kettő bizonyosságával - akadálya annak, hogy az ígéret rám is vonatkozhat, rám is érvényes lehet!

Talán, és ez lehet hitemben éltetőm, hogy Isten, engem, nem tekint magtalannak!

Ráadásul, ez a reményem oly mértékben válhat éltetőmmé, hogy az, minden evilági törvény, hatalom felett védelmezőmmé, és bizonyosságommá válhat. Ha senki, de már magam sem vagyok képes a magam számára felmentést adni, akkor is, van Valaki, Aki felemelhet, megmenthet! Nem kell nekem ebbe a világba, a számomra szűknek bizonyuló keretekbe belenyugodnom, vagy bele pusztulnom. Éltetőm, és védőm - még ha ez a világ meg, és el is ítél, esetleg kivet magából - van a számomra! Ezt kell tudatosítanom magamban, és a magam számára.

Ez a hit annyira fontos az ember számára, mint a levegő. Ugyanis ez teremti meg a lelki békét, a biztonságot, a megengedőképességet, és a szelíd békességet. A hitből fakad a nyugalom. Talán mondhatom, hogy az, aki nyughatatlanul éli az életét, annak az Isten hitével van gondja. Annak a jele, hogy nem képes összhangra találni Istennel. Vallom, hogy minden emberi feszültség forrása – mely lelki és fizikai betegségekben mutatkozik meg – abból fakad, hogy vagy nem tudok, vagy nincs rá lehetőségem sem, hogy a környezetemmel összhangra, harmonikus kapcsolatra jussak. Amikor azt mondom, hogy nincs rá lehetőségem, akkor arra a társadalmi közegre gondolok, melyben élnem kell, mégis, ebben a közegben a környezet nem nyújtja azt a biztonságot, bizonyosságot, amire szükségem van. Amikor ez már egy társadalmi hangulatban jelentkezik, akkor nyugton állíthatjuk, hogy a társadalom Istentől elszakadt, eltávolodott, így képtelen rá, hogy egymás számára Isten békességét közvetíthesse. Felborul a társadalom egyensúlya, lelki egyensúlya, ha Istenen kívül keresi önazonosságát. Márpedig, a lelki egyensúly a társadalom többségének eredendő, bár nem tudatos igénye. Sajnos a köztájékoztatás, a médiumok többsége ennek ellenkezőjére inspirál, motivál, szuggesztióval manipulálja a társadalmat. Pontosan azért, amiért a média szereplői többnyire, jószerivel az ördög cimborái.

A békétlenség önmagammal, majd a világgal mérgezi az életet, és károsítja a jellemet. Mindamellett megjegyzem, hogy kevés olyan embert ismerek, aki önmagával és Istennel teljes békességben képes élni, tartósan, vagy állandósultan. Nagyon kiforrott és erős egyéniségnek kell lenni annak, aki krisztusi jellemmel rendelkezik.

Benned, és Rád bízom magam Istenem, hogy Te egészítsd ki bennem azt, ami szükséges ahhoz, hogy küldetésemnek megfelelni képes legyek, dicsőségedre, és a szeretet győzelme érdekében! Ámen