Isten felől tekinteni magamra

2Tim 1,1-8 - Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Hálát adok Istennek - akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok -, szüntelenül, amikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. Ilyenkor - könnyeidre gondolva - úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel, mert eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, tebenned is megvan. Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével.

vagy

Tit 1,1-5 - Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse, az örök élet reményében, amelyet örök idők előtt megígért Isten, aki nem hazudik, s aki a meghatározott időben ki is nyilvánította szavát az igehirdetés által, amelyet Üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott: Títusznak, a közös hit révén szeretett fiának. Kegyelem és békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől! Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy ami hátramaradt, elvégezd, és városról-városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked:

Lk 22,24-30 - Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. Erre azt mondta nekik: „A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és a hatalmasok jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.

Isten felől tekinteni magamra úgy, mint aki, a kézrátétel által Isten kegyelmében részesültem. Az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel közösségben, a Lélek kegyelmében szemlélni önmagam! E képesség is már kegyelem!

Azt mondja Pál: „szítsd fel magadban Isten kegyelmét”.

Tudnom kell az Írás szavait, a szentek szavait úgy hallanom, mint akik velem beszélnek. Lehetséges! A tanítványi lelkületet gyakorolva. A hallás, a meghallás, az odahallgatás kegyelem nélkül nem megy. Közöm kell legyen ahhoz, hogy a kegyelem enyémmé legyen. Ezért mondja Pál, hogy "szítsd fel magadban". De, ezt csak az után mondja, miután kifejezte meggyőződését arról, hogy Timóteusban élő a "képmutatás nélküli hit". Ez feltétele az előbbinek, már mint a kegyelemben lét bizonyosságának. Előbb a hitben kell megszilárdulni. Amiről akkor szerezhetek bizonyosságot, ha a félénkségen sikerül úrrá lennem Isten erejéből, szeretetével és józanságával.

Atyám segíts engem erre az állhatatos, hűséges hitre, hogy kegyelmed teljesülhessen rajtam, így megtudja a világ, hogy szeretetedben van múltja, jelene és jövője! Ámen