Újrafogalmazódunk!
Zsid 1,1-6 - Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki - mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével -, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban [Zsolt 110,1]. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: „Fiam vagy te, én ma szültelek téged” [Zsolt 2,7]? És ismét: „Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?” [2 Sám 7,14] Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: „És imádja őt Isten minden angyala!” [MTörv 32,43G]
Mk 1,14-20 - Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Jézus azt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!” Ők azonnal elhagyták hálóikat, és követték őt. Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is hálóikat javították a hajóban, és azonnal hívta őket. Azok pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték őt.
Újrafogalmazódunk! Vége az ünnepeknek, kezdődnek a hétköznapok. Újra szervezzük életünket, újra építjük kapcsolatainkat, melyeket az ünnepek előtt elbúcsúztattunk. Csak a fáradhatatlan Isten munkálkodik változatlanul, egyenletes, rendíthetetlen bizalommal és szeretettel a világban élő közössége által.
Isten számára nincs Ó év és Új év, nincs mulandóság, vagy emlékezet. Isten számára az állandósult folyamatosság létezik, melyben van, ami időben zajlik, és van, ami időtlenül; minden egyszerre, örökkévalón van. Ez egy roppant izgalmas dolog, ami számunkra szinte érthetetlen is, hogy nincs, mit elfeledhet, nincs, mit fel kell írni, hogy el ne felejtse, nem kell emlékeztetni, ugyanakkor soha semmi nem múlik, és nem lesz, mert minden a mindenségben éppen valóság, történés. Nincs barátság, sem harag, nincs gyűlölet, sem értetlenség, félreértés, vagy meg nem értés, nincs szükség magyarázatra; és mégis hajlandó minden barátságtalanságot, haragot, gyűlöletet, meg nem értést, félreértést, félre magyarázást, valótlanságot, magyarázkodást, elviselni, elfogadni, megérteni, és megbocsátani. Kiengesztelődésre késznek lenni úgy, hogy önmagából minden ilyen dolog hiányzik. Nem is jó szó az, hogy hiányzik, hiszen nem hiányolja, egyszerűen a szeretettől idegen.
A mindenható és minden töredékességtől mentes Isten testesül meg a világban, hogy bizonyságát adja annak, hogy ember csak Istenben érheti el a teljességét! Ez, többé nem jelképes, próféták által elhangzó kijelentése Istennek, hanem bizonyosság a számunkra.
Jézus működésétől kezdve mindmáig hallik a világban „jöjjetek utánam”! Isten a maga teljességében, teljességére akarja elvezetni az embert. Jézus Isten országába akarja elvezetni azokat, akik hisznek Benne, elhiszik, hogy betelt az idő, és képesek a bűnbánatra, mert hittel veszik az evangéliumot, amit Ő hirdet azoknak, akik utána mennek. A bűnbánat a fordulat tengelye, hiszen ebben az az alázat, amiben kiüresíti magát az ember, és teret enged Krisztus örömhírének. Annak, hogy Isten országa jelen van ott, ahol evangéliumi alapokra helyezik az életet. A bűnbánaton keresztül, megengedővé teszem magam, hogy a kegyelem váljon működővé bennem, feltöltődhessek Isten szeretetével. A megváltás befogadása, a kiengesztelődés bizonyossága, az Isten lenyújtott keze; melyet ki elfogad, azt felemeli magához az Isten! Figyeljük csak meg a négy tanítvány hogyan reagál a megszólításra? „Azonnal elhagyták”, ott hagyták azt, amit addig tettek, és „követték őt”! Hitük, a Jézusba vetett bizalom, cselekvővé tette őket. Jézus által Isten került életük középpontjába. Addig is vallásos zsidók voltak, de most váltak hívővé. Megengedték maguknak, hogy higgyenek!
A Szentlélek erejével, Atyám, Jézus Krisztusban tégy engem is a hit erejében megengedővé és cselekvővé! Ámen
