Benne állunk az időben.

1Jn 2,18-21 - Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból.

Jn 1,1-18 - Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: „Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Benne állunk az időben. Nem vége van valaminek, hanem valami új lehetőség áll előttünk. Amiből akkor tudunk kihozni jót, ha az elmúltakból mérleget vonunk.

Hogy ne legyen haszontalan az időnk, hasznosítsuk! Mindegyikünk a maga hasznára, a maga idejét. De azzal a bölcsességgel, amivel rendelkezünk szellemünk és szívünk által, tudva, hogy a világban egyedül nem érvényesülhetünk. Szükségünk van egymásra. Számítunk is egymásra. Ráadásul, függünk is egymástól. Ha ezt tudjuk, és mert tudjuk, visszaélünk vele, akkor időnkkel nem gazdálkodunk jól.

Nem is az a baj, hogy elpocsékoljuk, hanem a baj az, hogy időnket rosszra használjuk, így nem csak másnak ártunk vele, hanem magunkat is megkárosítjuk.

Megrövidítjük magunkat azzal az idővel, amit máséból nyerhetnénk, akkor, ha mi is megosztanánk időnket másokkal.

Valakinek, valamikor el kell kezdeni. Kezdjük el most, egyszerre, együtt! Ne váljunk egymás számára antikrisztusokká (l.: 1Jn 2,18)! Van egy Krisztusunk, miért ne lehetne Ő, mindegyikünk számára minta, példakép, aki idejét teljesen értünk adta, sőt: nekünk adta! Így lett Isten Fia boldogságunk zálogává.

Áldott, Békés, Boldog, Egészségben és Eredményekben Gazdag Boldog Új Évet kívánok mindannyiunknak együtt, és külön – külön is! E kívánságomat rábízom Istenünkre, hogy Általa, Vele és Benne teljesedjen be. Ámen