Isten mindegyikünket nevünkön próbál szólítani

Mal 3,1-4.23-24 - Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, - mondja a Seregek Ura. - De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben. Íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát, mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja, hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.”

Lk 1,57-66 - Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és örvendeztek vele együtt. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak nevezték. De az anyja így szólt: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.” Erre azt mondták: „De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.” Intettek tehát apjának, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s ezen dolgoknak elterjedt a híre Júdea egész hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Úr keze volt vele.

Isten mindegyikünket nevünkön próbál szólítani. A kérdés úgy vetődik fel, hogy én magam meghallom-e a szólítását?

Vagy: szülőként, megértem azt, hogy gyermekemet miként szólítja Isten, hogy akként "szólítgassam" gyermekemet én is?

Ha erről a zsámolyról indulok minden nap neki, annak a napnak, ami Isten napja, de amelyik napból részesít engem, úgy, mint aki titkaiba beavatni kész, mert bízik bennem, mert bizalommal van irántam, mert csak parányi részt szán abból nekem, mi feladat lehet, de véletlenül sem többet, mint amit éppen ezen a napon képes lehetek elviselni, elbírni, mint terhet, ... Amikor Ő, nem terhelni akar, hanem társaként szeretné, hogy részt vegyek a teremtésben, az Ő oldalán.

Akkor, azon kell elgondolkodnom, hogy mit nem teszek jól, mit értek félre? Mert terhes számomra a nap!

Isten nem terhelni akar, és nem akarja azt sem, hogy terhessé legyek mások számára. Övé a nap terhe, enyém valami más, az akarata szerint. De, hogy mi az én részem ebből a napból, azt azzal próbálja tudtomra adni, hogy belép e világba emberként. Emberként lép be, személyesen az én életembe is. Rá ismerek az életemben, ott, ahol, és amikor nevemen szólít, kimondja a nevemet? Hallom, hogy milyen hangsúllyal, hogy milyen lelkülettel, lendülettel, vagy érzelemmel szólít?

Ha úgy hallom, hogy megfed, hogy elmarasztal, vagy elutasít, akkor ki kell mosnom a lelkem füleit, mert Ő ezt, soha nem teszi. Esetleg figyelmeztet, de akkor sem rám ordítva.

Ha már szülő vagyok, akkor bizony képessé kell lennem rá, hogy gyermekem számára, a Szentlélek erejében, kegyelmében, és a magam szabad akaratával váljak isteni szülővé. Közvetítőjévé annak, Aki a szülői feladattal felruházott. Pontosan úgy, ahogy Erzsébetet és Zakariást, Máriát és Józsefet is.

A feladat nem a gyermek nevelése, hanem Isten szolgálata – ebben az esetben is. Mit és kit akar ebből a gyermekből, a maga céljaira kihozni Isten? Én ebből hogyan tudom szülőként kivenni a részem, szolgálni az Istent?

Minden szolgálatot elsősorban, emberként kell megpróbálnom ellátni, és nem a feladat, ill. a szerep oldaláról. Ahol az „ember" kifejezés minőséget jelent, minősítést, melyet maga az Isten ruház fel a maga méltóságával! Add Uram, Atyám, hogy a Krisztusi gyermekben felismerjem azt az embert, akit Te bennem gyermekként, de felnőttként is teremteni akarsz. Minden nappal erre bizalmat szavazva számomra, tudva, hogy irgalmas szeretetedből nem csupán megbocsátással sietsz elém, hanem hibáim korrigálására is számtalan megoldási lehetőséggel állsz mellettem. Köszönöm, és ezért hálás szívvel zengem a Te neved: én Megmentőm, Szikla Váram! Ámen