Nézzünk szembe a száraz tényekkel

Iz 7,10-14 - Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!” De Ácház azt mondta: „Nem kérek, és nem kísértem az Urat.” Erre a próféta így szólt: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.

Zs 23 - Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.

Lk 1,26-38 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.

Nézzünk szembe a száraz tényekkel. De előbb elmélyülten, imádságos lélekkel olvassuk végig a mai Igéket, és keressük meg közöttük a kapcsolatot.

Ácház, Júda királya Kr. előtt 732-től; hogy miért pont őt említi Izajás, abba most ne menjünk bele, nem látom annyira fontosnak.

Az már fontosabb, hogy Ácház a kánaáni isteneket tisztelte. „A kánaáni népek hite szerint a földet isteni lények, az Élek népesítették be, akik sziklákban, hegyormokon, forrásokban lakoztak. A főisten neve is Él volt, aminek jelentése egyszerűen „isten”. A mítoszok kicsit gúnyosan emlékeznek meg a tehetetlen, befolyásolható, de jóindulatú öregemberről. Lakóhelyeként a libanoni Afqa-forrást jelölik meg. Egy részegsége során tetterős fia, Baál megfosztotta hatalmától.” Baál a tulajdonképpeni főisten, hozzá kapcsolódnak a vallási történetek, kultuszok.

Ez rávilágít arra, hogy Ácház miért nem volt érzékeny az egy igaz Isten szavára, ezért is nem kért tőle jelet, illetve: nem volt engedelmes Istennek. Márpedig, egy király, sokat tehet azért, hogy hogyan alakuljon a világ, és benne az ember sorsa. Minden vezető hordozza ennek felelősségét!

Isten megengedő az emberrel kapcsolatban. Legalább is az ember személye iránt. Vagyis: ami feladatra szánja az illetőt, ha azt nem teljesíti, akkor más módot is tud, más személyen keresztül váltja valóra tervét.

Amikor azt mondjuk, hogy Isten nem személyválogató, akkor ezen azt is kell értenünk, hogy Isten nem ragaszkodik egyetlen megoldáshoz sem, nem köti tervének megvalósítását személyhez. Terve, és az üdvösség megvalósítása ebben a vonatkozásában is isteni "program", hogy nem függ megoldási kényszerektől, sem emberek személyétől. Isten öröktől való terve, mely a teremtésben valósul meg, örökkévalóságában már megvalósított. Amiben a világ szenved, az, az ember, és az emberiség története, és a személyek története. Isten történése más dimenziókban zajlik, amibe a személy, a személyek vagy hajlandók, ill. képesek beleilleszkedni, vagy sem.

Ácház egy olyan személy, aki láthatóan nem volt képes beleilleszkedni Isten történésébe, amivel nagyon mélyen beleavatkozott az emberiség történetébe is. Értem ez alatt azt, hogy talán sok, későbbi emberi sors, bűn terheli a vállát. Ezzel így vagyunk mind! Ezzel szemben áll itt Mária alakja. A törékeny, egyszerű, de józan, és hitében Istennel közösségben lévő teremtés, aki minden földi hatalom nélkül való, mégis, Isten oldalán lehet olyan jelentőséggel bíró, akire az utókor áldón tekinthet.

Az elkötelezett hit, az Istennel való harmónia, a tudatos szerepvállalás így válhat az ember személyes érdemévé, mindazon túl, hogy az üdvösségtörténet eszközévé lett!

Azonban, van ennek a napnak egy további tanulsága is: az ember óvatosan bánjon a másik ember istenítésével! Az egyes embernek tisztelete, helyi értéken tartandó! Senkire se terheljünk akkora terhet, amit már mi magunk sem vagyunk képesek teljesíteni. Gondolok itt arra, hogy nekem nem Mária vállán kell az égbe kapaszkodnom, hanem nekem magamnak kell - Mária esetéből tanulva - növekednem a hitemben és állhatatosságomban, hogy Isten merjen rám számítani, építeni.

Ácház király, és Mária alakja arra irányítja a figyelmemet, hogy minden ember szuverén személyiség, önálló individuum – Isten szemében -, mégis egymásra hatással vagyunk, egymás sorsát képesek vagyunk befolyásolni, ugyanakkor, Isten kinyilatkoztatása mégis, mindegyikünket személyében szólítja meg, és szólítja a Vele való személyes kapcsolat megteremtésére, elutasítására, vagy, közönyösségünkkel háríthatjuk felelősségünket, amiről persze tudnunk kell, hogy csupán önámítás, az individuum kóros és talán önvédelemből eredő torzulása.

Ha egymásra hatással vagyunk, az végül is természetes, hiszen Isten az embert közösségi lénynek teremtette. Pontosan azért, hogy Isten szeretete ebben a közösségben bontakozhasson ki, és válhasson termékennyé, ugyanakkor Isten teremtő szándékának részévé. A baj az, amikor az ember önállósítja magát, kivonja emberi kapcsolataiból az Istent, és direkt kapcsolatokban éli meg közösségét. Már nem Istenben, és így nem a szeretetben teljesedik ki, hanem önmagában. Öncélúvá és önérvényesítővé, így perverzzé, rendellenessé válik az ember közösségi léte.

Mi Atyánk, Aki a szívemben vagy, legyen meg rajtam a Te akaratod, a Szentlélek kiáradása által, és Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által! Mária példája, nagyon sajátos Istennek engedelmessége, ráhagyatkozása, bizalma, hite és szelídsége segítsen engem is a Vele való hasonlatosságra eljutni! Ámen