Vigasztalásra szorulunk?

Iz 40,1-5.9-11 - Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja a ti Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért! Egy hang kiált: „Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.” Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: „Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.”

2Pét 3,8-14 - Egy valami pedig semmiképpen se kerülje el figyelmeteket, szeretteim: Egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretével, ahogy egyesek gondolják. Türelemmel kezel bennünket, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindnyájan megtérjenek a bűnbánatra. Az Úr napja úgy jön el, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig, és a rajta levő teremtmények elégnek. Ha tehát mindezek el fognak pusztulni, vajon milyeneknek kell lennetek a szent életben és buzgóságban nektek, akik várjátok és epedve óhajtjátok Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak? Mi azonban - az ő ígérete szerint - új eget és új földet várunk [Iz 65,17], ahol igazság lakik. Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben.

Mk 1,1-8 - Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint meg van írva Izajás prófétánál: „Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti utadat [Mal 3,1; Kiv 23,20]; a pusztában kiáltónak szava: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” [Iz 40,3], János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket. János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett. Így prédikált: „Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját. Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni.”

Vigasztalásra szorulunk? Vagy képesek vagyunk egyengetni az Úr útját? Ha várakozással élünk, és bűnbánattal, akkor talán képesek leszünk egyengetni az útját. A vigasztalás, a bátorítás, hogy el ne veszítsék reményüket, az ószövetségi embernek járt, nekik volt rá szükségük. A mi életünk, akik az újszövetség gyermekei vagyunk, kell, hogy lássuk a kontrasztot: mennyivel könnyebb a mi helyzetünk, akik Jézus jelenlétében élhetünk.

Próbáljuk csak beazonosítani helyzetünket. Akik a kinyilatkoztatás élményében gazdagodtunk, és idézzük fel magunk számára a születés misztériumát. Annak a várakozásnak az élményét, amit a születése által kaptunk! Kegyelem, vagy gazdagság? Esetleg azt merjük állítani, hogy ez nekünk járt? Inkább fegyelmezzük magunkat, és bírjuk elviselni azt, hogy mérhetetlen nagy ajándékban részesedtünk mi, akik ennek a kornak vagyunk a részesei. Tudva, hogy Isten számára a mi csekély életünk, szempillantás. Ugyanakkor, mégis számára olyan fontos, mint az egész teremtés!

Mert, mit is kell értenem azon, hogy megváltott vagyok? Hogy Isten kiengesztelődött velem Krisztusban? Azt, bizony, hogy gyarló, bűnös emberi voltom ellenére is Isten bennem akar élni, általam akar élni. Én része vagyok, az által, hogy Ő részemmé vált! Mindannak ellenére, hogy szabad akaratom gyakorlásában, megélésében nem akadályoz, nem korlátoz. Bizony érthetetlen, de pontosan ennek a misztériumnak váltam részesévé a keresztség szentségében, azzal, hogy a szentlélekben nyertem el a keresztséget!

Ebben a méltóságomban viselj Atyám, illetve, akarlak viselni, hordozni, magamat isteni lényednek alárendelni. Segíts meg ebben engem! Ámen