„Mert az egek erői megrendülnek”

Jel 18,1-2.21-23; 19,1-3.9a - Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égből, akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsőségétől [Ez 43,2]. Hangos szóval így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon [Iz 21,9], ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakásává. Egy erős angyal követ vett föl, olyat, mint egy nagy malomkő, a tengerbe dobta, és ezt mondta: „Ilyen erővel döntik le Babilont, azt a nagy várost, és többé már nem találják meg! [Jer 51,63-64; Dán 4,27; Ez 26,21] A hárfások, zenészek és fuvolások hangja és harsona nem hangzik fel többé benned; semmiféle művészet mestere nem található többé benned, és malom zörgése nem hallatszik többé benned; és lámpavilág nem fénylik többé benned, és a vőlegénynek és menyasszonynak szava [Jer 25,10] nem hangzik fel többé benned, mert kereskedőid a föld fejedelmei voltak, s a te varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet [Iz 23,8; 47,9];

Ezek után mintha nagy sokaság hangját hallottam volna az égben: „Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom a mi Istenünknek, mert igazak és igazságosak az ő ítéletei [Zsolt 19,10], mert ítéletet mondott a nagy parázna asszony fölött, aki paráznaságával megrontotta a földet, és számon kérte szolgáinak vérét a kezéből!” [2 Kir 9,7] Azután pedig ezt mondták: „Alleluja! És a füstje felszáll örökkön-örökké!” [Iz 34,10] Ekkor így szólt hozzám: „Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!” Majd ezt mondta nekem: „Ezek Isten igaz igéi.”

Lk 21,20-28 - Amikor pedig látjátok, hogy seregek veszik körül Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy elközelgett az ő pusztulása. Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. Az ottlévők költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne menjenek oda. Mert a bosszúállás napjai ezek [MTörv 32,35], hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön és harag ezen a népen. Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket minden néphez, Jeruzsálemet pedig legázolják a pogányok [Zak 12,3], míg be nem telik a nemzetek ideje. Jelek lesznek akkor a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, és annak várásától, ami a földkerekséggel történik, mert az egek erői megrendülnek. Akkor meglátják az Emberfiát, amint eljön felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Mikor pedig ezek elkezdődnek, húzzátok ki magatokat és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.”

„Mert az egek erői megrendülnek”. Hogyan kell ezt értenem? Talán el fog jönni olyan idő, amikor már az ég angyalainak bizalma is meginog a föld jóra való képességében? (A jelenések könyve tele van angyalokkal, mintha a mennyekben hemzsegnének a különböző feladatokat betöltő, jó szándékú, jóra való, tüsténkedő angyalok.) Akkor el fog érkezni az aratás ideje.

Visszalapozok Máté 13 –hoz, ahol az evangélista emlékeztet rá, hogy „Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: »Példabeszédekre nyitom ajkamat, kijelentem a világ alapítása óta elrejtett dolgokat«.(Zsolt 78,2)” [Mt 13,34-35]

Ott, akkor Jézus így tanított, az aratással példálódzva: „… Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.” Később a tanítványainak magyarázza a példabeszéd értelmét: „Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik gonoszságot cselekszenek, és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!” [Mt 13,40-43]

Mintha Lukács evangéliumában erről szólna, csak egy kicsit másképpen: „Mikor pedig ezek elkezdődnek, húzzátok ki magatokat és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.”

Mitől is váltják meg az igazakat? A világ keservétől, hiszen „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.” [Mt 5,10] „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.” [Lk 12,37]

Jézus figyelmeztetni akarja azokat, akik Istenben bíznak, hogy a pusztulás, mely a gonoszság temetése, nem pusztítja el az igazakat, hiszen az igaz bizalma megingathatatlan, így a halál, a pusztulás félelme nem vesz erőt rajta. Ez még nem az ítélet, ez a természetes kiválasztódás. Az erőst erejében tartja meg az Isten, ezért a szitán fennakad, a rostán nem veszik el.

„Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Babilon leánya olyan, mint a szérű, amikor éppen megtaposták; még egy kis idő, és eljön számára az aratás ideje.” [Jer 51,33]

Persze, vannak, akik - mint az az egy, akit a ház ura kiutasít a menyegzőről, mert nem öltözött menyegzős ruhába, fennakadnak a rostán, de azokat fogja majd az Emberfia megítélni. Az igaztalan többség már a maga félelmében fog elpusztulni a végnapokon, amit az angyalok rendeznek.

Segíts meg engem Istenem, hogy megigazulttá lenni képes lehessek! Eszembe jut Jézus szava a farizeus és a vámos eseténél: „Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.” [Lk 18,14]

„Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!” Majd ezt mondta nekem: „Ezek Isten igaz igéi.” Hallgatni, meghallani; érteni, vagy legalább élni szavaidat, segíts nekem Atyám, hogy haza találjak Hozzád, az igazakkal! Ámen