Várjuk, az Úr Jézus Krisztust, az üdvözítőt

Fil 3,17 - 4,1 - Legyetek követőim, testvérek, és figyeljetek azokra, akik úgy élnek, ahogy példát adtunk nektek. Mert sokan élnek úgy - sokszor mondtam nektek, és most is sírva mondom -, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, dicsekvésük az, ami a szégyenük, s a figyelmük földi dolgokra irányul. A mi hazánk azonban a mennyekben van, ahonnan mint üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust. Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez, azzal az erővel, amellyel hatalma alá vethet mindent. Azért tehát, szeretett és hőn óhajtott testvéreim, örömöm és koronám, így tartsatok ki az Úrban, szeretteim!

Lk 16,1-8 - A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: „Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!” Az intéző ezt mondta magában: Mitévő leszek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, ha elmozdít az intézőségből. Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: „Mennyivel tartozol uramnak?” Az így felelt: „Száz korsó olajjal.” Erre azt mondta neki: „Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!” Azután megkérdezte a másikat: „Hát te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: „Száz véka búzával.” Erre azt mondta neki: „Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat!” Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

Várjuk, az Úr Jézus Krisztust, az üdvözítőt? Vagy valami egészen mást várunk, amit mi, a magunk üdvösségeként, a magunk számára szeretnénk? Én, hogy vagyok ezzel, ki az én Istenem? Amivel dicsekszem, az válik szégyenemmé? Pontosabban, kereszténységünk szégyenévé? Mert, olyan fura a világ, de mégis ilyen, hogy akit rajtam keresztül megtapasztal, és elítél, azt közösségi, kereszténységünk bűneként emlegeti fel, hivatkozásul: „ezért legyek kereszténnyé”? Mert a világ nem Krisztus után ítéli meg a kereszténységet, mint vallást, hanem azok alapján, akikkel személyessé válik a számára, és hivatkozási alapként használhatja. Sokan valljuk azt, hogy a legjobb védekezés a támadás. Amíg a másikat támadom – a maga gyengesége miatt -, addig magamat védem a változás szükségességétől.

Mennyire vagyok e világ embere? Azért engedem el mások bűnét, hogy magamét is elengedhessem? Vagy azért irtózom a bűnömtől, mert Krisztushoz akarok hasonlóvá lenni, miközben megértem más kínlódását a maga bűneivel, és azért törekszem vele közösségre, hogy egymást Krisztusban megtámogathassuk? Felfedezni a magam kincseit, az Atya által rám bízott értékeket, és azokat a jövőmért felhasználni, hogy azzal mást is hasonlóra bíztassak? Hittel vallom, hogy az érték bennünk van! Mindegyikünk hordozza azokat az isteni karizmákat, amikkel egymást szolgálhatjuk. De ahhoz az kell, hogy ne magam szolgájává legyek. Vagy legalább is, miközben magamat szolgálom, másnak is szolgáljak. Úgy élni, hogy hazám, és a hazánk a mennyekben van. Úgy élni, hogy Ő átalakíthassa gyarló testünket, és hasonlóvá tehesse „az Ő dicsőséges testéhez, azzal az erővel, amellyel hatalma alá vethet mindent.”

Megengedő készség, és képesség a hit által! Tegyél képessé erre Atyám! Hogy szereteted oly alázatossá, olyan békesség szerzővé tegyen, oly bölccsé az életem megélésére, hogy az elég legyen a Te irgalmasságod által a Veled való közösségre! Ámen