Krisztusért feladni még azt is

Fil 3,3-8a - Mert a körülmetéltek mi vagyunk, akik Isten Lelke által szolgálunk, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, s bizalmunkat nem a testbe helyezzük. Nekem lehetne ugyan bizalmam a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy bizakodhat a testben, én még inkább: a nyolcadik napon körülmetéltek, Izrael nemzetéből, Benjamin törzséből származom, héber a héberek közül, a törvény megtartásában farizeus, buzgóságból az egyház üldözője, a törvény szerinti igazság dolgában kifogástalan. De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem.

Lk 15,1-10 - Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: „Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.” Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!” Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!” Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalai közt egy megtérő bűnös miatt.”

Krisztusért feladni még azt is, amihez neveltetésemből eredően, vagy a tanultakból eddig ragaszkodtam. Ezt mondja Pál. Vagyis, valami olyan kamikaze – merész, és minden megszokástól függetlenítő - cselekvésre szólítja fel a híveket, ami megdöbbentő, megmagyarázhatatlan … Igen, pontosan, mert megmagyarázhatatlan, félre is magyarázzuk. Pedig azt mondja Pál, hogy merjük függetleníteni magunkat dogmáinktól, ész érveinktől, még vallási szokásainktól is; de azért, és csak azért, hogy Krisztushoz ragaszkodjunk! Ahhoz, amit éppen ma, éppen számomra, a Lélek szellőfoszlányával üzen. Azzal a lágy, és megmagyarázhatatlanul finom szeretettel, hogy még véletlenül se vegyem kényszerrel magamra az Isten szándékát, amiben rám számít, talán pontosan ebben a pillanatban.

Számot vethetek magam is: hogyan neveltek, mit tanítottak, hittanon, katekizmusból, mit mondtak, tanácsoltak papjaim az életem során, lelki atyák, lelkivezetők, stb. Persze, mondhatom ezt úgy is, hogy matek tanáraim, irodalom tanáraim, vagy kémia, földrajz, stb. tanáraim. Minden csak alap, amire építkeznem nekem kell. Nekem kell mindenre a magam bizonyításait elvégeznem, Krisztussal közösségben, aki hitemet növelni, sarkallni akarja, arra, hogy minden javamra váljon. Mi az én javam? Ami az Atyához vezet! Minden bölcsesség, amit e világban megérlelhetek magamban, minden tudás, ami bölcsességemért való, arra használandó, hogy az érett ember megérlelje azt a lelket magában, amivel megválthatja jegyét az örökkévalóságra.

Jézus bölcsességre tanít, ahogy a mai evangéliumban a vámosokat, bűnösöket, farizeusokat, írástudókat, úgy engem is. Úgy kell hallgatnom, mint egyikőjük a tömegből, aki kétségek között hallgatom Őt, de mert megigazulni vágyom. Hitem Benne van, és senki másban, mert hiszem, hogy Ő Isten egyszülötte, aki emberré lett, hátrahagyva értem istenségét, hogy engem, a bűnöst az Atyához vezessen. Aki elveszett lettem, mert e világ erdeje nem képes számomra egyenes utat mutatni arra, hogy a fényre találjak. Se Te, se Ő, se pap, se orvos, se szülőm, se barátom, se ellenségem. De, mindenekben benne vagy Te, Istenem, Atyám, Krisztusom, mert Szentlelketek által bölcsességemet szolgáljátok, hogy megigazulttá lehessek! Köszönöm! Ámen