A mai írásban Pál szavain tűnődök el

Fil 2,1-4 - Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, az együttérzés és a könyörület, tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek, és együttérezve ugyanarra törekedtek. Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a másikat maga fölött állónak. Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is.

Lk 14,12-14 - Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked. Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.

A mai írásban Pál szavain tűnődök el: "Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekesztek."

Ugyanis, különbség van egyrészt a térítés és a buzdítás között, másrészről pedig, az, aki fogadó kész rá, az lelki közösségben van, vagy sem. A lelki közösségben lét, feltételezi a szeretetben létet, mely így bensőségesség, intimitás, hogy érthetővé legyen az együttérzés, és megértése annak, hogy buzdítás akar lenni a szó, mely a másik ember szájából elhangzik, és nem megalázni próbál.

Mert, a „térítés”, mint szóalak, eleve kényszerítő képzős szóalak, jelenlegi állapotomból való kitérítést, eltérítést jelent. Valamit el akarsz érni nálam, hogy azt tegyem, ami szerinted jó és helyes. Anélkül, hogy én magam belátnám, beláthatnám azt, hogy az jó nekem. Ha azokat hívom meg házamba, akik érzelmileg nem állnak velem függőségben, akkor a megtérítésükre bármi kevés esélyem van. Arra azonban van módom, hogy meggyőzzem őket arról, hogy semmit sem akarok nekik adni, amire ne lenne szükségük – annak ellenére, hogy nekem az van; azonban szívesen adom nekik azt, amire szükségük van, mert nekem viszont van, és azt nem sajnálom megosztani velük. De nem csupán azért, mert az jó nekem, hanem azért, hogy nekik jobb legyen.

A hatás, ami engem ér, ki az, aki eldöntheti, hogy jó vagy rossz, illetve, hogy van szükségem rá vagy sem, és tudok-e vele bármit is kezdeni? Hát bizony egyedül én.

Bizony, Krisztussal szövetségben, minden más értelmet kap. Az, aki nincs benne ebben a kapcsolatban, vagy gyanúval tekint az ilyen kapcsolatra, könnyen félre érti, és félre is magyarázhatja az okot és okozatot. A gonosz pontosan ezzel igyekszik megosztani a szeretet közösséget Istenben. Nem véletlenül hangsúlyozza a szentírás, hogy ti pedig törekedjetek a jóra (l.: 1Tessz 5,15)! Hiszen, ha a jóra törekszem, akkor már elkerülöm, hogy az ármány – a kétség, beférkőzzön a gondolataimba, és a rossz feltételezését a másikról. Igen, bizony, erre szoktuk mondani, hogy naivitás. De ez baj, tessék a jót feltételezni, mindaddig, míg annak ellenkezőjéről meg nem győződök!

Segíts meg engem Istenem! Nem azt kérem, hogy helyettem tedd meg a jót, hanem arra kérlek, hogy Szentlelked által segíts meg engem, hogy jót, és jól legyek képes tenni a mennyi Atya dicsőségére, és a Fiú dicsőségére is egyben, aki azért jött, és azért tanított, hogy én a szeretet érdemesévé és a szeretet részesévé legyek! Ámen