Az atyai szeretet sugárzik Jézusból

Jób 19,1.23-27a - És felelt Jób, és ezt mondta: Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat, vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket! Mert tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet; én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!

Róm 5,5-11 - A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket a haragtól. Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.

Jn 6,37-40 - Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.”

Az atyai szeretet sugárzik Jézusból, máig, és mindvégig, míg idő az idő, és teret enged az Atya számunkra, hogy életünk legyen a földön. De az életünk a földön csak elkezdődik. Az Atya akaratából, a Fiú igenje által, és az ember szabad választásán át. Amikor e három egyesül az Atyáéval, akkor dicsőül meg az Atya, teremtésében és teremtésén keresztül, hogy megdicsőíthesse teremtését. E három találkozása és együttállása a szeretet teljessége. E teljesség nélkül képtelen dicsőségét meglelni az Atya. Akarata az, hogy a szeretet töltse be a földet, és így a föld összeérjen az éggel. No, amikor ez elérkezik, az lesz a feltámadás ideje, az örök életre való átlendülése a teremtésnek.

A csodálatos a dologban az, hogy az Atya akarata tény, örök jelenlét, amihez már társult a Fiú, a halálból feltámadása által, mely elővételezi a mi jövőnket, a holtak, és a halálra ítéltek jövőjét. Hogy az Atya akarata teljesülhessen. A Szentháromságos Egy Isten pedig várakozik, készül, és folyamatosan teremti önmagát, a szeretetet, hogy kifórhassa magát teremtésében, teremtménye igenlésében. Az ember igenje által érheti el az Isten a maga és a teremtés teljességét! Az ember nélkül a szent nem valóság, nem értelmes. Az emberben teljesül ki az Isten, termékenyül meg a szeretet; az Isten termékeny, bőséges, végtelenül gazdag kiáradó és pazarló teljessége.

Halottak napján, a teremtő folyamat e közbenső, várakozó, a teljességre készülődő pillanatát ragadom meg, hogy én, az élő, még készülődő teremtmény találkozzak a szentekkel, akikkel közösségre lépve, a holtak honából, az ott várakozókat, a bennünk felfakadó isteni szeretetből kiegészítsem, mert átsegíthetem, szükségük szerint, szeretetre képességemmel a feltámadás örömére a holtakat.

Mert bűnösök vagyunk mind, ahhoz, hogy bűnünk elhalványuljon, megsemmisülhessen Isten szeretetében, ahhoz a szeretetébe kell olvadnunk, közösségét teremtve közöttünk, élők és holtak között.

Felemelő a gondolat, hogy micsoda egység, közösség jöhet létre, Isten és ember között, ha én igent mondok az Atya, és a Fiú közösségteremtő szándékára; melyet a Szentlélek erejével lehetek képes őrizni, megtartani, és azon munkálkodni ebben az életben.

Ugyanis, az Atya, igent mondott a teremtésre, elküldve a Fiút a teremtett világba, aki már megdicsőítette Őt, hogy Ő dicsőségében megdicsőíthesse a Fiút. Azonban a Fiú feladata az volt, hogy kinyilatkoztassa a teremtett világban a szeretetet, melyben az Atya és már a Fiúval közösségben folyamatosan vágyakozza a dicsőséget, az Isten dicsőségének állandósult állapotát, amit egyedül az ember képes megadni az Isten számára, úgy ahogy arra példát adott számunkra Jézus, az Isten Fia. Az ember igenje által juthat a teremtett világ az Atya dicsőségével közösségre, egységre, és teljességére.

Atyám, része akarok lenni a műnek, amit Te jónak találtál teremtés kezdetén, és jónak tartasz minden időkre, a feltámadás utáni örök életre valóként érdemesnek! Ámen