Jézus szombatonként „az egyik zsinagógában tanított”

Ef 4,32 - 5,8 - Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját, s éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jó illatú áldozatul Istennek. Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy kapzsiság szóba se jöjjön köztetek, mint ahogy ez a szentekhez illik, sem ocsmányság, sem ostoba vagy kétértelmű beszéd, ami illetlen, hanem inkább a hálaadás. Értsétek már meg, és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, vagy bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában. Senki se vezessen félre benneteket üres fecsegéssel, hiszen ilyenek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Ne legyetek tehát bűneik részesei. Mert valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei

Lk 13,10-17 - Szombatonként az egyik zsinagógában tanított. És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve lakott a betegség lelke. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta, és azt mondta neki: „Asszony! Megszabadultál betegségedtől.” Rátette a kezét, mire az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette Istent. Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: „Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!” Az Úr ezt felelte neki: „Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni? Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?” Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett.

Jézus szombatonként „az egyik zsinagógában tanított”! Lám, volt valami rendszeresség, tudatosság a működésében, amivel a zsidókat próbálta tanítani, úgy, mint Isten kedvelt gyermekeit. Arra próbálta figyelmeztetni őket, hogy mi az, amiben tévednek, amit nem tesznek jól. Amin változtatni kellene. A fiatal, az időseket, a nép vezetőit próbálta meggyőzni, vagy pontosabban belátásra bírni, hogy változzanak, hogy a zsidó vallás ne értéktelenedjen el, ne váljon lejáratottá a vezetői által. Pál, ezt úgy fejezi ki: „Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei”. Méltón, a kiválasztott méltóságával. Élni és nem visszaélni a keresztség kegyelmével – hangozhat ma, az én számomra. A folyamatos lelkiismeretvizsgálat, önmagam kontroll alatt tartása. De nem a másik emberhez hasonlítva, vagy igazítva magamat, hanem az Ige, az Örökkévaló Igéjének hatása alá rendelve magamat.

Bizony, a világ hatalmas, és hatalmaskodó akarata maga alá próbálja vonni mindazokat, akik az Isten Igéjének fegyelmezettségét nem képesek elviselni, vagy elfogadni. Pál próbálja a pogányokat fegyelmezni, és óvni a hitetlenség ellen. Mert a hit az Istenben, és Igéjében szabaddá tesz, szabadságot ad az embernek. A szabadság azt jelenti, hogy én magam választhatok, a hitetlenség és a hit ereje között. A hitetlen világi erők eközben pontosan arra építik hatalmaskodásukat, hogy az ember képtelen magát rászorítani a fegyelemre és tudatosságra. Hányszor bukom bele magam is, hogy engedek, mégpedig azoknak az erőknek, akik helyettem döntenek, sodornak. Belesodornak olyan kényszerítő helyzetekbe, hogy eladjam a holnap feletti szabad akaratomat. Lehetőségét annak is, fontosabb legyen a Lélek hangjának követése számomra, mint az evilági sorsom feletti aggódásom. Ráadásul, ha a családot választom, akkor már nem csak a saját holnapom döntései fölötti rendelkezési jogomat engedem ki a kezemből, hanem a rám bízottakét is. Amit persze, már későn, csak akkor veszek észre, mikor már benne vagyok, és örvényként ránt le a mélybe, mert már esélyét sem látom annak, hogy bármibe is beleavatkozzam. Mert már annyi mindent megszereztem, és annyi minden felett hatalmat próbáltam magamnak biztosítani, hogy eközben elhatalmasodott rajtam a teljes elbizonytalanodás, az az érzés, az a felismerés, hogy képtelen vagyok kezembe venni az Írást, hiszen az olyan dolgokat tartalmaz, amit én már úgy sem vagyok képes megvalósítani. Igen, ez az az állapot, amikor már minden szabad akaratom feletti rendelkezés joga kicsúszott a kezemből. Jézus, és Vele Pál pontosan ez ellen akar segítségemre sietni, figyelmeztetni, amikor még nem késő, vagy észre téríteni, hogy soha sem késő! Mert Isten irgalmas szeretete idő és tér felett is hatalom, erő, és lehetőséget kínál, ha én hajlandó vagyok beismerni, hogy magam nem vagyok képes a kontrol alatt fegyelmezni az életemet.

A rendszeres ima élet, a rendszeres Ige kihívásaira érzékennyé válásom, vagyis Isten jelenlétébe beleállásom tehet engem fegyelmezetté, és nevelhet rá, hogy hitéletem erősödjön, termővé válhasson.

Persze, ehhez meg kell hoznom azt az alapvető döntésemet, hogy akarok e a világosság gyermekévé lenni? Aki úgy él, mint kedvelt gyermek, aki Isten példáját követi. Nem engedve, vagy legalább is törekedve rá, hogy a világ haszontalanságai ne bizonytalanítsák el.

Mennyei Atyám, Te, Jézus Krisztusban olyan szerető testvért adtál a számomra, akinek a barátsága biztonságot jelenthet a számomra. Segíts meg engem, Szentlelked által, hogy ezt a biztonságérzetemet semmilyen más erő ne legyen képes megingatni, elvenni tőlem! Ámen