A mai evangéliumi rész nagyon érdekes, összetett

Ef 1,11-14 - Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban. Benne ti is hallottátok az igazság igéjét, hittetek is neki, és megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, aki foglalója örökségünknek, amíg Isten teljesen meg nem váltja tulajdonát dicsőségének magasztalására.

Lk 12,1-7 - Amikor olyan nagy tömeg gyűlt össze körülötte, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna. Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni. Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, akinek, miután megölt, hatalma van a kárhozatra vetni. Igen, mondom nektek: tőle féljetek. Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük. Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: sokkal értékesebbek vagytok ti a verebeknél.

A mai evangéliumi rész nagyon érdekes, összetett.

Nagy tömeg gyűlt össze körülötte – mégis, előbb csak a tanítványaihoz beszél Jézus.

Ebben a rövid, hét versben mindjárt, vagy három dologról beszél:

A képmutatásról, ami úgyis kiderül; majd egy másik dolgot említ fel, ami egészen más súlyú kérdés szerintem. Bár, összehozható a képmutatással, ha arra gondolok, hogy valaki azért képmutató, hogy mentse az életét! És a harmadik dolog, hogy mennyire vagyunk fontosak Isten számára.

Ez a három dolog, most, ahogy végig veszem, rájövök, hogy egymásra épülő dolgok. Az egész kérdéskörnek a középpontjában azonban, az Atya és az ember személyes viszonya áll, pontosabban azt állítja Jézus a tanításának középpontjába!

Szóval: ha számomra a legfontosabb, hogy milyen az én kapcsolatom az Atyával, akkor nem számít, nem fontosabb számomra az az élet, ami Benne fogantatott, Benne áll fenn, és amit Érte ajánlok oda. Vagyis, érte oda is áldozhatok. Ha pedig így gondolom, akkor a magam megmentéséért nem érdemes, nem szabad, és megalázó is, ha képmutatásra ragadtatom magam.

Az élet dolga, hogy dolgaimat alárendeljem az Atyával való, személyes kapcsolatomnak! Amire a megtapasztalt, rám kiáradó szeretete ébreszt bizalmat, és táplálja a hitemet, Iránta! Mennyei Atyám, a Te végtelen szereteted lágyan simogat, szól hozzám, és megóv. Mi több, megtart, még bűneim idején is! Ez az, ami engem elkápráztat, boldogít, és hálára, mi több dicsőítésedre indít engem. Oly jó Uram, hogy Te így ura vagy életemnek; Atyám, Barátom, kinek bizalmát élvezhetem. Köszönöm Istenem! Bárcsak képes lehetnék rá, hogy megígérhessem, hogy mindenkor hűen, állhatatosan, rendületlenül, töretlenül kitartok melletted, törekedve rá, hogy méltatlanságomban is tisztelettel legyek irántad. Szentlelkeddel segíts meg engem, hogy Szent Fiad, Jézus Krisztus meghívására, megváltására mindig halló fülem legyen, értő szívem, és befogadó elmém. Nehogy képmutatás áldozatává essek! Ámen