Nincs két világ

Ef 1,3-10 - Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne van számunkra a megváltás az ő vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően, amelyet igen bőségesen juttatott nekünk minden bölcsességgel és ismerettel. Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint, amelyet elhatározott benne az idők teljességének megvalósításáról: hogy Krisztusban mint Főben újra összefogjon mindent, ami az égben és ami a földön van.

Lk 11,47-54 - Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket. Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek. Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek, hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől. Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok.” Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték őt faggatni, leskelődtek utána, hogy szavaiban megfogják.

Nincs két világ, bár hajlamosak vagyunk a megosztottságra. Ahogy a világban jelen van a gonoszság és a szentség – a föld és az ég, úgy él bennünk is a kettősségre való hajlandóság. De Isten, az Atya, Jézus Krisztusban „megismertette velünk akaratának a titkát, jóságos tetszése szerint”! Benne – Jézus Krisztusban – mint Főben, hogy összefogjon mindent – egységet teremtve bennünk -, ami az égen és a földön van.

Nekünk, akiket Jézus Krisztusban „minden mennyei, lelki áldással megáldott”, akiket kiválasztott, arra szán, hogy „szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben”. Fiaiként tekint ránk az Atya – Jézus Krisztus által!

Rá kell ébrednünk, fel kell ismernünk azt a kegyelmet, amit nekünk ad – nekünk szán - az Atya, ránk pazarol, érdemtelenül! Nem azért, mert méltók lennénk rá, és nem azért, mert érdemesek vagyunk rá! Nem vagyunk semmivel sem különbek más embernél, csak abban, hogy Isten kegyelmének részesei vagyunk! Érezzük, érzem? Akarom a kegyelmet, képes vagyok elfogadni, élni vele, benne valómat tisztelni, szeretni, ráhagyatkozni? Hogy semmi mással ne legyen dolgom, csak azzal, amit a Lélek mustrál bennem, megengedve, hogy a többi úgy legyen, ahogy Isten adja számomra?

Eltűnődtem már azon, megfejtettem a magam számára, hogy mit jelent: „Benne van számomra a megváltás az ő vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően, amelyet igen bőségesen juttatott nekem minden bölcsességgel és ismerettel”? Amiért elviselek mindenkitől és bárkitől is megaláztatást, akár még megsemmisülést is?

Vagy, nekem is szól Krisztus megalázó bírálata: „jaj neked!”

Ember vagyok, ki földből vétettem, de Isten Lelkét lehelte belém, hogy felnőhessek Isten magaslataira. Időm van rám, idejét szánja rám az Isten! Nekem adja a nappalokat és az éjszakákat – ideig, óráig -, hogy kimunkáljam e hús-vér testből a Lélek dicsőségét. Megdicsőítését! Rá kell ismernem a Lélekre, ki bennem való, hogy ki Ő, mire akar jutni általam!

Ki vagyok mások számára? Olyan valaki, aki életével Krisztusra irányítja mások figyelmét, vagy pontosan elvonom róla, esetleg kigúnyolom életemmel Krisztust, mások előtt nevetségessé téve Őt? Jaj nekem! Uram segíts meg engem, inkább vesszek el, törjek meg, csak téged meg ne gyalázzalak! Ámen