Test és lélek

Gal 5,18-25 - Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt. A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát. A Lélek gyümölcsei pedig: a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt. Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek szerint!

Lk 11,42-46 - De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.” Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: „Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.” Ő ezt felelte neki: „Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket.

Az alábbi elmélkedésekhez nem fűzök hozzá semmit, csak magamat.

Test és lélek Szent Pál szóhasználatában nem egyfajta platóni vagy buddhista ellentétpár, hanem az öntörvényű és az Isten Lelke szerinti élet szembeállítására szolgáló kifejezés. Vagyis testi ember nemcsak az, aki testies (kicsapongó, parázna, fajtalankodó), hanem mindaz, aki – akár testi, akár lelki életében – Isten törvényei helyébe saját megromlott emberi természetének késztetéseit állítja, s így Isten nélküli, önközpontú, az örökkévalóságra érdemtelen életet él. Lelki ember pedig az, aki épp ellenkezőleg – akár testi, akár lelki életében – Isten felé gravitál.

Ennek fényében újra kell értelmeznünk a „lelki élet” kifejezést is, mely igen sokak számára csak bizonyos kifejezetten vallási cselekedeteket jelent, mint amilyen az elmélkedés, imádság, szentírásolvasás. Holott Szent Pál szótárában, azaz valódi keresztény értelemben a lelki élet nem más, mint teljes emberi élet, a Szentlélek hatása alatt. A lelki élet tehát felölel minden emberi cselekvést, a testi cselekvéseket is. A szentségi házasságban történő szerelmes testi egyesülés például a lelki élet része, míg a kevélység mindenestül a testi ember sajátja.

Ellenben „akik Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt”. Ez a megfeszítettség nem állandó idegfeszültséget jelent és végképp nem beteges önkínzást, hanem a bűnös önzés feladását, a Krisztushoz való hasonlóságot, amelynek lényege a boldogító Isten-szerelem és már itt a földön egy új és örök életre való feltámadás. Ez az az élet, amely ellen nincs törvény, mert fölötte áll e világ minden törvényének – egyetlen törvénye az el nem múló, legyőzhetetlen, őseredeti és mindig új szeretet. Aligha van még valaki a szentek között, akinek mélyebb tapasztalata lenne erről, mint éppen a ma ünnepelt Avilai Szent Teréznek. Neki bizony hosszú évekbe, évtizedekbe telt, míg sikerült igazán lelki emberré válnia, olyanná, aki rendszeresen elragadtatásba esett a Krisztus iránti szerelemtől, de aki arról is tanúskodik, hogy Isten a konyhában, a fazekak között is jelen van.                                               (Barsi Balázs atya)

Bevezető ima:Uram hiszem, hogy jelen vagy most, hogy imámmal hozzád fordulok. Bízom benned és biztos vagyok benne, hogy megkapom a szükséges kegyelmeket a mai napra. Köszönöm szeretetedet és határtalan nagylelkűségedet. Neked adom az életem és a szeretetemet viszonzásul.

Kérés: Bár úgy látnám saját szívemet, ahogyan Te látod Uram!

1. Ugyanabban a csapdában vergődve. Egyetértettünk-e valaha Jézussal ebben az evangéliumi részben? „Adj nekik Uram, megérdemlik.” Képzeljük oda magunkat. Karunk összefonva, fejünket csóváljuk, egyet nem értve a képmutató farizeusokkal. Aztán eszünkbe jut valaki más, aki szintén megérdemelné a szidalmazást. Akár egy pap vagy püspök is eszünkbe juthat. Fel se tűnik, hogy Krisztus már nincs ott. Pedig pont most viselkedünk éppen úgy, mint a farizeusok: a szívünk keserű és száraz. Együtt ítélkezünk az Úrral, de nem szeretünk vele együtt. Elfelejtjük, hogy Jézus nemcsak megtérésére hívta a farizeusokat, hanem meg is halt értük. Olyanok vagyunk talán, mint az írástudók, ítélkezünk mások felett, de egy segítő imát nem ajánlunk fel. Ujjal mutogatni könnyű, szívből jövő szeretettel megtérésre hívni nehéz.

2. Megkeseredett Katolikusok Klubja. Nincs olyan ember, aki nem talál legalább egy kivetni valót plébániája vagy egyházmegyéje életében. Mivel az Egyház tagjai emberek, mindig van javítani való. Egy dolog látni, imádkozni és megoldani a gondot, és. más dolog elmélyülni a kritikában. Pontosan ezt teszik a „Megkeseredett Katolikusok Klubjának” tagjai, a legjobban szervezett egyházmegyében, vagy plébánián is csak negatív észrevételeik vannak, és szenvedélyesen azon köszörülik a nyelvüket. Ez az evangéliumi rész a szemüveg, amin keresztül a világot látják. A „Megkeseredett Katolikusok Klubjának” tagjai imáikban a „Bosszú Rózsafüzér” titkait mondják: Jézus elátkozza a fügefát, ostorral megtisztítja a templomot, elítéli a farizeusokat, szétválasztja a bárányokat és a kosokat és elküldi őket, a „tudod hova”… Lehet, hogy én is titkos tagja, vagy támogatója vagyok e csapatnak? Krisztus erős kifejezéseket használ, azonban ezek forrása Jézus olthatatlan, szeretet teli vágyából származnak, hogy a farizeusok térjenek meg, s nem egy megkeseredettségből. Ha keserűség van bennem, kérnem kell a megbocsátás kegyelmét, hogy szívből megbocsáthassak, ahogyan Krisztus is teszi.

3. Segítő kéz. Urunk volt a legnagyobb tanítója Atyja szeretetének, az élet teljességének pedagógusa. Tudja, hogyan kell lelkeket apránként közelebb hívnia, mindegyiknek képessége szerint. Például, ahogyan a szamariai asszonnyal lépett kapcsolatba (Jn 4,5-29). Ha bárkinek az életét kritizálhatta volna, hát az övét biztosan. De Jézus nem ezt tette vele, mert látta, hogy az asszonynak nyitott a szíve Isten jóságára és szeretetére. Ugyanígy a házasságtörő asszonynak is megbocsátott és megmentette őt a haláltól (Jn 8,3-11). Nem így bánt az írástudókkal, akik elviselhetetlen terheket róttak az emberekre, ennek a történetnek a végén. Keresztényekként segítenünk kell a testvéreinknek a bánat felindításában, hogy mind közelebb kerüljenek Krisztushoz. Ez nem lehet támadás, nehogy igazak legyenek ránk Krisztus szavai, hogy: „Nehéz terheket raktok az emberekre, de egy ujjal sem segítetek.”

Beszélgetés Krisztussal:Uram Jézus, ha magamba nézek, látom, hogy a keserűség és keménység önti el szívemet. Kész arra, hogy megítéljen másokat, de csak hogy saját felsőbbrendűségemben maradjak. Adj nekem a tiedhez hasonló szelíd és alázatos szívet!

(P. DanielRay, LC) Ámen