Izajás képe, amit elénk vetít

Iz 25,6-10a - Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból. Ezen a hegyen leveszi a leplet, a leplet, amely minden népre ráborult, és a takarót, amely minden nemzetre ráterült. Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált, és letörli a könnyet minden arcról, népe gyalázatát elveszi az egész földről. Bizony, az Úr szólott! Ezt mondják majd azon a napon: „Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, benne reméltünk, ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán! Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen.” Eltapossák Moábot a lakóhelyén, mint ahogy eltapossák a szalmát a trágyalében;

Fil 4,12-14 - Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad. Mégis jól tettétek, hogy társaim lettetek nyomorúságomban.

Mt 22,1-14 - Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre. De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték. Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. Azután azt mondta a szolgáinak: „A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.” A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: „Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: „Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Izajás képe, amit elénk vetít, annyira képszerű számomra, most, hogy örömmel időzöm el nála: „az Úr keze nyugszik (megpihen) e hegyen.”

De, e képet én nem akarom az ószövetségi nép szemével nézni: csupán értetlen vágyakozással, vagy szentimentális sóhajtozással. Hanem az újszövetségi ember jelenvalóságában, a Krisztus által megmutatott, megélt, és nekünk ajándékozott kinyilatkoztató szó megértésével, befogadásával, és szívemhez szorításával.

Elfogadni, befogadni azt az irgalmas Istent, akinek kegyelme, kiengesztelődése nélkül elveszett vagyok. Bűnös lehetnék csupán, akinek esélye sem lehetne arra, hogy álmodjam, vágyakozzam legalább a Vele való asztaltársaságról.

Hinni, hogy kinek láthat majd engem az Isten, és fáradozni azon, hogy ne csalatkozzam hitemben. Isten szolgálatára lenni, tenni úgy, csak Rá gondolok: mi jó Neked Atyám? Mit szeretnél, ha tennék én Érted, Neked, és Veled? Aki számomra is készítesz bőségesen terített asztalt! Mert hiszem, hogy Te adsz erőt nekem a reményre, a hitre, a szeretetre, ahogy szeretetedet éled belém! Legyen áldott a Te neved! De általam is, bennem is, és velem is! Ámen