Krisztus szolgája, az Ige szolgája!

Gal 1,6-12 - Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen! Vajon embereket akarok most megnyerni, vagy Istent? Embereknek igyekszem-e tetszeni? De ha az embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája! Tudtotokra adom ugyanis, testvérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.

Lk 10,25-37 - Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: „Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt válaszolta neki: „Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az így felelt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat” [Lev 19,18]. Erre ő így szólt: „Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.” De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?” Jézus akkor így kezdett beszélni: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: „Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.” „Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Az így felelt: „Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus erre azt mondta neki: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Krisztus szolgája, az Ige szolgája! Pál apostol ezeket a szavakat mondja: „Tudtotokra adom ugyanis, testvérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.” Azért mondja ezt Pál, hogy értésünkre adja: számára nem az a lényeges, hogy mi hogyan viszonyulunk ahhoz, amit Ő mond, hanem az, hogy Ő maga hogyan viszonyul Jézushoz. Mi az a „kényszerítő” erő, hogy mindarról beszéljen, amit számára kinyilatkoztatott Jézus. Vajon, mindarra fogékony volt, amit számára ki akart fejezni Jézus? Pált ez sem érdekelte, egyedül csak az, amit Ő kinyilatkoztatásként képes volt megérteni.

Jézus kinyilatkoztatása az ember számára Isten Igéje. Ezért olyan tiszteletet követelő barátság az, amit Jézus kínál a számomra. Ráadásul, az Igén keresztül szövetséget is ajánl a számomra. Ha olvasom, ha hallgatom, ha hiszem, ha tanulmányozásán fáradozom, ha képes vagyok az Igét imádságként használni, ha az Igét - legalább ami fontos a számomra – megtanulom, ha az Ige szerint élek, ha Igéjét hirdetem.

Miért válik javamra Krisztussal, és az Igével kötött szövetség? Több oka is van, már azt is tudom, és e tudással egyet is értek.

Megint csak Pálra hivatkozom, aki a Kolosszeiekhez írja: „Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást! Hálaadással szívetekben énekeljetek Istennek zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket! Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa! [Kol 3,16-17] Érthető?: „Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon!”

Hát nézzük meg, mit jelenthet számomra ez a gazdagság, ami az Isteni Igében lakozik?

Azt mondja János 1,3: „Minden általa lett”! A Teremtés könyve is azzal kezdődik, hogy Isten teremt. De, ha új napra virradok, akkor az új napban mi mindent teremt Isten? Eleve már megteremti az új napot, de, engem is újjá teremt, hiszen, ami voltam az a múltam, a jelenem sem lehetne anélkül, ha ebben a pillanatban Istennek nem volna az a véleménye, szándéka, akarata, hogy legyek. Vagyis teremtő műve az én jelenemben teremtő mű. A változó világban, minden, ami változik, maga a változás, Isten teremtő szándéka, cselekvése. Igen az Ige teremt!

Ugyanakkor Isten, megteremti azt, ami jó, anélkül, hogy megsemmisíteni azt, ami rossz. Isten teremtő voltában elválaszt. Elválassza egymástól azt, ami jó, attól, ami rossz. „Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait.” [Zsid 4,12] Ebben az életben, hogy készülhessünk a megítéltetésre, értsük már most, mit jelent: „mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg” [Ez 18,30].

De addig? Isten azon fáradozik, hogy megmentsen, meggyógyítson. Nem fizikai gyógyításra kell gondolni, hanem a Lélek gyógyítására, aki örökéletre van rendelve. Jézus megmentésünkre jött a világba: „Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.” [Jn 12,47]

Megmentésünkre hitet és megtérést ad. Hitet, ami „hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.” [Róm 10,17] A hit pedig arra való, hogy megtérésre vezesse a bűnöst. Jézus maga mondja: „Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.” [Lk 5,32]

Azonban a megtérő sem képes bármire, önmagától, amikor körülötte mindenki gibic. Nagyon jó az a mondás, hogy gibicnek semmi sem drága. Hiszen az, aki nem bújik az én bőrömbe, hogyan tudna nekem igaz segítséget adni. Hát ezért van szükség Isten Szentlelkének segítségére, hogy a hit és a megtérés javamra váljon. „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” [Jn 14,26]

De, még valamit nyújt segítségül az Ige: Benne közösségre lelhetünk. Bár mindenkihez, mindegyikünkhöz személyesen szól – ami megdöbbentően, és megrázóan hat – de, talán pontosan ezért, válhatunk Benne közösséggé, mert összerakhatjuk a közösségben azt a végtelen gazdagságot, szeretetet, amivel egyenként és együtt akar szeretni. „Legyetek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy és én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” [Jn 17,21].

Mindezeket az Ige azért hordozza, azért biztosítja a számuntra, hogy végül elnyerhessük az örök életet. Az Igében benne van az Ígéret: „Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.” [Jn 5,24]

Igen Atyám, Neked úgy tetszett, hogy örök életre szánjál engem. Akarom, igen, Igéd által, Jézus Krisztussal szövetségben, Szentlelked kegyelmei révén, eljutni Veled közösségre! Ámen