Az angyalokat nem bántom, mert őket nem látom

Dán 7,9-10.13-14 - Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz. Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült és a könyveket felnyitották. Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.

vagy

Jel 12,7-12a - Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal [Dán 10,13.20]. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak [Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6] hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig. Örvendezzetek tehát, egek [Iz 44,23], és akik bennük laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!”

Jn 1,47-51 - Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.” Natanael megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus azt felelte: „Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.” Natanael azt válaszolta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus erre így szólt: „Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.” Aztán hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

Az angyalokat nem bántom, mert őket nem látom. A "bántás"-on nem a klasszikus szóhasználatot értem. Inkább azt, hogy nincs velük dolgom. Most úgy gondolom, hogy az angyalok inkább szolgálják az Istent, így szolgálatában lévők ők, vagy hatalmára irigykedők. Vagyis, mi emberek, nem vagyunk képesek hatni rájuk, illetve befolyásolni őket, míg ők, bennünket annál inkább. Akár úgy, mint akik Isten szolgálatát látják el, akár úgy, mint akik Isten szolgálatát nem tűrik, nem állják.

Fentiek alapján, és a szentírás szavai szerint, én inkább gondolom azt, hogy az angyalok felé fordulása az embernek, akár kéréssel, akár imádással, az az embernek azt az akaratlagosságát fejezi ki, hogy bele akar avatkozni Isten hatalmába. Magának tulajdonítva nagyobb hatalmat, mint amivel Isten felruházza. Az ember el próbálja játszani, képzelni, hogy önmaga lehet az isten, Istent befolyásolhatja.

Miért gondolom így? A mai evangéliumban Jézus így beszél: »nagyobb dolgokat is fogsz még látni." Majd hozzátette: "Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött."« Jézus az Isten angyalairól beszél, akik közte – a Megtestesült és a lelki Isten között vannak, de azért, hogy a lelki, az Atya Isten bizonyosságát közvetítsék az ember számára, a Megtestesültről.

Fentiekben elmondottak alapján tisztelem őket, de úgy, mint akik képesek Istent elfogadni legfönségesebb, legméltóságosabb és minden feletti Úrnak. Vagy, távol tartom magam azoktól – igyekszem, próbálom – akik Isten tiszteletét csak addig tekintik annak, amíg attól magukat és másokat - bennünket, embereket is -, elválasztani akarnak.

Arra is reflektálok, hogy azt mondom: nem látom őket. Tisztában vagyok vele, és így is értem a „látást”, hogy lelki szemeimmel sem látom őket. Az világos, hogy fizikailag nem látom őket, de a hit világosságában sem tűnnek a szemeim elé. Ebből ered tulajdonképpen az, hogy nincs dolgom velük. Hiszen, amit nincs módom látni – akár mert képtelen vagyok rá, akár mert az Atya nem tárja szemeim elé – azt erőmnek erejével nem szabad magamra vonni. Így gondolom, mert az kényszeredett, és kényszerű magyarázatra késztetne, ami nem Istentől való, hanem emberi okoskodás, bölcselkedés, vagyis: hiúság, oktalanság.

Istenem, én Atyám! Az Angyali üdvözlet, József angyallal való megerősítése, vagy Jézusnak az angyalokról szóló beszédei számomra hitbéli bizonyosságaim Rólad, a Te szeretetedről, és a világban való jelenlétedről. Te megadod nekem, hogy angyalok tiszteletében is téged tiszteljelek, amit köszönök, és ezzel is irántad hálámat megerősíted. Tarts meg engem ebben a hitben, mindörökkön! Ámen