Ebben az életben, ehhez az élethez

Ez 24,15-24 - Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd; ne sírj, s a könnyeid se folyjanak. Sóhajts csöndben, halotti gyászt ne tarts; tedd föl fejedre turbánodat, és sarud legyen a lábadon; ruháddal ne takard el arcodat, és a gyászolók eledelét se edd.” Szóltam tehát reggel a néphez, és estére meghalt a feleségem; reggel pedig úgy tettem, amint Ő megparancsolta nekem. Ekkor a nép ezt mondta nekem: „Miért nem mondod meg nekünk, mit jelent az, amit cselekszel?” Azt feleltem nekik: „Az Úr így szólt hozzám: Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, amely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard által esnek el. Akkor ti is úgy tesztek majd, amint én tettem: Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét nem eszitek; turbánotok a fejeteken lesz és sarutok a lábatokon; nem jajgattok, sem nem sóhajtoztok, hanem elsenyvedtek majd gonoszságaitokban, és mindenki csak a rokona előtt siránkozik majd. Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

Mt 19,16-22 - Ekkor íme, valaki odament hozzá és azt mondta: „Mester! Milyen jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő azt válaszolta neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyvalaki a jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat.” Az megkérdezte: „Melyikeket?” Jézus ezt felelte: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat” [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20; Lev 19,18]. Az ifjú erre azt mondta neki: „Mindezeket megtartottam, mi hiányzik még nekem?” Erre Jézus így szólt hozzá: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben. Azután jöjj, kövess engem.” E szó hallatára az ifjú szomorúan elment, mert nagy vagyona volt.

Ebben az életben, ehhez az élethez kell más szemlélettel, kapcsolódnom, más módon viszonyulnom, ha az Atyával való közösségre akarok eljutni. Vagyis: az életet meg kell fejlődni. „Milyen jót kell tennem ...”? Rossz a kérdés feltevése is! Hogyan gondolkodjam, mi legyen az élethez való viszonyom? Valami hasonló kérdéssel kellene odamennem Jézushoz, hogy hihető legyen az, hogy valóban keresem, Nála, az örök életre vezető utat.

Igen, azt hiszem, hogy addig, amíg életre vagyok rendelve, pontosabban, amíg az élet az ajándékom, addig azzal kell kezdenem valamit. „Valamit”, azt jelenti, számomra, hogy javamra, a világ, az élet javára lenni! Nem úgy, hogy én vagyok a fontos számotokra, itt vagyok, engem hallgassatok. Nem. Jézus által adott instrukciók, példa és tanítás szerint engedni, hogy amim van, az a világ javára legyen. A hozzáadott érték az szerintem, hogy akinek szüksége van rá, hogy használja - azt, amit kaptam karizmának, az használhassa. Hogy mikor? Az sem az én dolgom: nem tudhatjuk semminek sem az idejét, sem a helyét. A dolgunk e világban, hogy lenni legyünk, Isten dicsőségét szolgáljuk, és engedjük, hogy javára legyünk akkor és ott, amikor bennünket használni akar. Az időben és a térben lenni, mégis időtlenül, és a tér korlátai nélkül, talán ez a mag és a termőföld viszonyának a feladata. Engedve, hogy a Nap, a Levegő, a Szél, a Víz végezze dolgát Bennünk, rajtunk, közöttünk! Legyél Istenem az Atyám, Jézusom, Te pedig a termést biztosító közeg, a Szentlélek által. Ámen