A pap is árva közösség nélkül

Ez 9,1-7; 10,18-22 - És hallottam, amint nagy hanggal kiáltotta: „Elérkezett a város bűnhődése! Mindenki tartsa kezében öldöklő fegyverét!” És íme, hat férfi jött az úton az észak felé néző felső kapu felől; mindegyikük kezében pusztító eszköz volt. Az egyik férfi közülük gyolcsba volt öltözve, és írószer volt az oldalán. Beléptek és megálltak az ércoltárnál. Ekkor Izrael Urának dicsősége elszállt a kerubról, amely felett volt, a ház küszöbéhez, és hívta a gyolcsba öltözött férfit, akinek írószer volt az oldalán. Azt mondta neki az Úr: „Járd be Jeruzsálem városát és jelöld meg tau-betűvel a férfiak homlokát, akik siránkoznak és bánkódnak mindazon utálatosság miatt, ami benne történik!” És hallottam, amint azt mondta nekik: „Menjetek keresztül a városon, kövessétek őt és öldököljetek; szemetek ne irgalmazzon, ne könyörüljetek; öreget és ifjút, szüzet, kisdedet és asszonyt öljetek meg irgalmatlanul, de senkit se öljetek meg, akin tau-t láttok. A szentélyemnél kezdjétek!” Megkezdték tehát az idős férfiakon, akik a ház előtt voltak. Azt mondta nekik: „Rajta! Fertőzzétek meg a házat és töltsétek meg megöltekkel az udvarokat!” Azok kimentek és megölték a város lakóit.

Akkor az Úr dicsősége átvonult a templom küszöbén, és megállt a kerubok felett. Ekkor a kerubok felemelték szárnyaikat és felemelkedtek a földről előttem. Amikor kivonultak, a kerekek is követték őket, megálltak az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége volt felettük. Ezek azok az élőlények, amelyeket Izrael Istene alatt láttam a Kobár folyó mellett; ekkor megértettem, hogy kerubok voltak. Négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya volt mindegyiknek, és emberi kézhez hasonló valami volt szárnyaik alatt. Az arcuk teljesen olyan volt, mint azok az arcok, amelyeket a Kobár folyó mellett láttam, úgyszintén alakjuk is; és mindegyikük azon igyekezett, hogy arccal előre haladjon.

Mt 18,15-20 - Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni[MTörv 19,15]. Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

A pap is árva közösség nélkül – olvasom egy mai Kurír hír címeként, ami úgy vélem, hogy illik a mai evangélium mottójaként is.

Amikor Péter próbálta eltántorítani Jézust attól, hogy az Atyának engedelmességből a szenvedést és a halált magára vegye, Jézus nem Pétert korholja, hanem a Péterben megszólaló gonoszt utasítja el: „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” [Mt 16,23]

Elgondolkodtató a mai evangélium első mondata is már. Emberi gyengeségünkből eredően, ha valaki megbánt bennünket, vagyis, vétkezik ellenünk, akkor az első reakciónk az, hogy érzelmileg reagálunk rá: megsértődünk, bosszút forralunk ellene, vagy egyszerűen azzal elintézzük, hogy „ez hülye”, és leírjuk – lenullázzuk - a vele való kapcsolatunkat. Vagy, legalább is egy időre megszakítjuk vele a kapcsolatot. Ezzel szemben Jézus azt mondja: „menj és figyelmeztesd őt négyszemközt”. Ebben a gondolatban, Jézusnak én azt a tanítását, azt a beállítottságát vélem felismerni, ahol ezeket mondja: „ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagátˇ, vagy: „ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket” [Mt 7,1]; másutt: „ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Isten ügye. Ami pedig nektek túl nehéz, azt hozzátok elém, és én meghallgatom azt.” [5Móz 1,17]

Bizony, Pál megérti Jézus érzületét, gondolkodásmódját, azért mondja: „Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra, a választott angyalokra, tartsd be ezt előítélet nélkül, és részrehajlásból ne tégy semmit sem.” [Tim 5,21]

Talán ez az indíttatása annak is, hogy „minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni”. Önmagamat sem árt kontroll alatt tartani. A testületi döntés, a közösségi létforma lényege ebben rejlik, erre figyelmeztet Jézus, hogy nem vagyunk fedhetetlenek, csalhatatlanok, hibátlanok, bűntelenek, így a magunk véleményét tükröztessük, vonjuk ellenőrzés alá. Ezt a tanítását Jézus ráadásul a legközvetlenebb tanítványainak adja! Mert mindenkire vonatkozik. Ferenc pápa is nagyon szépen mutat ebben a dologban is alázatos példát. Még Ő is testületi döntésre bízza minden döntését, hogy gyakorolja a „tagadja meg önmagát” erényét. Nem lehet döntésünk Krisztus, illetve az Atya döntésével szemben a verdikt.

A szelídség, az engedelmesség, és alázatosság miatt tartom lényegesnek a mai evangélium utolsó tanítását is: „ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Amikor Jézus felkészíti tanítványait arra, hogy bárányokként menjenek majd a farkasok közé, sem mondja azt, hogy a ti véleményetek lehet az egyedül elfogadható. Nem értelmezhető így az sem, amikor így beszél: „mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is”. Ezzel sokkalta inkább azt mondja, hogy ne ítéljetek meg senkit, bízzatok a közösségi megítélésben, aminek alapján merjetek megkötni és feloldani is, mert minden fölött a szeretet a törvény. Szeretetről kell példát adnunk, és szeretetre kell bátorítanunk.

Mennyei Atyám, segíts meg bennünket, hogy közöttünk a szereteted legyen az uralkodó, a meghatározó. Szentlelked által alakíts, formálj bennünket, képesek legyünk magunkat megtagadni, szelíddé, alázatossá, engedelmessé irántad képesek legyünk, hogy közösségre leljünk, és Te közösséget találj körünkben! Ámen