Amit megtaláltam, mert Isten rátalálni engedett

Jer 15,10.16-21 - Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem, a perlekedés emberét és viszály emberét az egész ország számára! Nem adtam kölcsönt, és nekem sem kölcsönöztek, mégis mindenki átkoz engem. Ha rátaláltam igéidre, eledelemmé váltak; igéd nekem örömöm és szívem vidámsága lett; mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene! Nem ültem a tréfálkozók körében, és nem vigadoztam; kezed súlya miatt egymagamban ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem. Miért lett fájdalmam örökké tartó, és sebem halálos? Nem akar meggyógyulni. Bizony, olyan vagy számomra, mint a csalóka patak, melynek nem állandó a vize. Ezért így szól az Úr: „Ha visszatérsz, engedlek visszatérni, hogy színem előtt állhass; és ha előhozod az értékest az értéktelenből, mintegy az én szám leszel. Térjenek vissza ők hozzád, de te ne térj vissza hozzájuk! Ez előtt a nép előtt bevehetetlen ércfallá teszlek téged. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek téged - mondja az Úr. - Megmentelek téged a gonoszok kezéből, és megváltalak az erőszakosok markából.”

Mt 13,44-46 - Hasonló a mennyek országa a kincshez, amelyet elrejtettek a szántóföldben. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.

Amit megtaláltam, mert Isten rátalálni engedett, tudnom kell: hogy Istentől való, kincsem az, mihez ragaszkodnom kell! Te adtad nekem Uram! Azt is mi gyötrelmem, de azt is, mi erőm lehet! De erőm arra való, hogy ebből az anyagi valómból – mi értéktelen – előhozzam azt, mi értéket benne elrejtettél. Mert bizonyos vagyok benne, hogy mindegyikünk tabernákulumod, szentséged házaként értéktelen, de, hogy értékedet hordozzuk, és azt kiművelve, felszínre hozva, a Te teremtésedet gazdagítsuk. Szabadságomból az válhat értékké a számodra, mit magamból Neked képes vagyok adni. Ahogy a kagyló, mi oly jelentéktelen, de benne válik az értéktelen igazgyönggyé. Egy élet gyötrelme, kínlódása, keserve, csalódása, kudarca; mit sem ér, ha abból nem lesz, nem válik a Te igazgyöngyöddé semmi.

Bennem lakó Isten, Aki rám számítasz - és én, aki vágyom rá, hogy a Te teljességed részévé lehessek, gyönyörködtessen téged, ha rám tekintesz, de, aki nélküled – bölcsességed, kegyelmed, irgalmad nélkül – nem válhatok dicsőségedre, kérlek, tegyél velem bármit, mert kedvedre akarok lenni! Ámen