A lelki érés folyamatának alappillére a Krisztusba való beavatás
Gal 2,19-20 - Mert a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
Jn 15,1-8 - Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.
A lelki érés folyamatának alappillére a Krisztusba való beavatás. De, a beavatásnak beavatottsággá kiteljesedése már a beavatott személyen múlik. Vagyis, hogy beavatottá váljon bármelyikünk is Krisztusba, ahhoz a saját, és személyes elhatározás is szükséges. Nem hiába mondja Jézus e kettős feltételt: „ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak”.
Igen, a beavatás cselekvővé válása, következménye az embernek, a neki ajándékozott szentséggel való együttműködésének! A beavatottság igénye abból eredő vágy, elszántság, döntés az emberben, hogy tudja: Jézus nélkül semmit sem tehetek! Ezt úgy példázza Jézus, hogy „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” [Mt 11,29]. Jézus elénk éli, teljes emberi mivoltával az Atyába vetett bizalmat. De, mert ismeri már Isten az embert, a Fiú által nem kíván képtelenséget tőle. Csupán azt, hogy az emberré lett Isten Fiúban legyen reménye, hite – a benne való közösség által, és az igéi befogadása által. Ez a lelki állapot teheti képessé az embert arra, hogy akaratát a kéréseiben úgy fejezze ki, hogy az már a Fiúval való közösségből – egységből fakadjon. Jézus nélkül eszköztelenek vagyunk az Isten igazságára. Kéréseink azért farsok többnyire, mert nem azt az eszközt vágyakozzuk, ami a jóra tesz képessé bennünket. Nem a Fiúba akarunk belehatolni, és nem Isten igazságát akarjuk minél élhetőbben magunkra venni, hanem azt várjuk, hogy nélkülünk tegye a jót az Isten, az Atya. Sokszor még arra sem jövünk rá, azt sem elmélkedjük meg – mielőtt kérésre nyitnánk ajkunkat -, hogy a Fiú ismerete, a Vele való közösség nélkül képtelenek vagyunk eljutni arra, hogy Isten igazsága szerintit kérjünk.
Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nem válhat termővé, termékennyé, bőségesen termővé nélkülem! Engem azért alkotott, teremtett az Isten, hogy számára bőséges terméssé legyek!
Nincs mese, a legfőbb törvény Isten. Pál így érti azt, hogy meghalt a törvénynek, hogy Istennek éljen. Ő rájött arra, hogy minden evilági törvény teljesítése, anélkül, hogy A Legfőbb törvénynek szolgálna, hiábavalóság, oktalanság.
„Nálam nélkül semmit sem tehettek” – mondja Jézus. Pál erre azt feleli: „Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.”
Felismeri azt is, hogy a testének van szüksége a Krisztusba vetett hitre, vagyis a szellemiségét kell, hogy átjárja ez a hit, ahhoz, hogy a Lélek szerintivé válhasson az élete. Ez egy valós férfiúi attitűd. Számunkra férfiaknak van erre szükségünk. Tudatosságunkat kell alávetni, alárendelni krisztusi valóságunknak.
Guba András, piarista szerzetes így vall a férfi-nő szerepről„A nők testi, fizikai működésük miatt közelebb vannak a földhöz, az élet elemi erővel ott van bennük, és emiatt az alapvető dolgok hamarabb megérkeznek hozzájuk. Nekünk, férfiaknak hosszabb az utunk belső világunkhoz, ennek megtalálásában a nők sokat segíthetnek. Nem egyszerű a férfinak bevállalni ezt az utat, ráadásul esetleg női segítséggel. … Igen, így van, kell, hogy felszínre kerüljön női oldalunk. Például azért, hogy közel merjük engedni magunkhoz sebeinket, és mások sebeit. Azt a kifejezést használtam a nőkre, hogy “közelebb vannak”. A férfi meg mintha távolabb lenne, de ebből meg éppen a tudatosság fakad, amit meg a nők tanulhatnak tőlünk.” (Családháló – Férfi beavatásról interjúból idézet)
Nagyon értékes megfogalmazása ez, a férfi-nő szerepnek. Aminek bennünk együtt kell fejlődnie. A férfiban, de a nőben is hasonlóképpen. Mert egyik szerep sem alsóbb rendű bennünk. Ahogy a test és a lélek egysége egyenértékűsége teremtheti meg az emberben az összhangot, a harmóniát, és vezethet el bennünket a magunk teljességére! A teljességünk alakítása, formálása, kiteljesülése közben termünk gyümölcsöket, teremhetünk. De, e gyümölcsök nem kell, hogy számunkra értéket jelentsenek. Engedjük, bírjuk elviselni, hogy nem mi húzunk terméseinkből hasznot, hanem az Atya, az Istenünknek leszünk, lehetünk így dicsőségére.
Termékenységünknek pedig a legcsodálatosabb termőtalaja az lehet, ha Pál mintájára ráérzünk, megtapasztaljuk, rácsodálkozni képesekké válunk, hogy mennyire szeret engem az Isten. Az Istenben számomra személyessé lett Atya, és a Fiú. Akik mindenüket, egészen magukat értem valóvá teszik!
Emberi méltóságomra rá nem találhatok Nélkülük! Boldogságom oka Te vagy Atyám, és Te vagy Jézus! Ebből merítek erőt, hogy termékeny és bőven termő legyek! Jöjj Szentlélek, Te művelj meg engem, hogy azzá válhassak, akit bennem megálmodott az Atya, hogy dicsőségére válhassak! Ámen
