Az írástudók és farizeusok

Mik 6,1-4.6-8 - Halljátok meg, amit az Úr mond: „Rajta, szállj perbe a hegyek előtt, és hallják meg szavadat a dombok.” Hallják meg az Úr perelő szavát a hegyek és a föld erős alapjai, mert az Úrnak pere van népével, és Izraellel perbe száll. „Én népem, mit tettem neked? Vagy miben voltam terhedre? Felelj nekem! Talán mert kihoztalak Egyiptom földjéről, és megszabadítottalak a rabszolgaházból, és elküldtem előtted Mózest, Áront és Mirjámot? „Hogyan áldozzam méltóképpen az Úrnak? Hajtsak-e térdet a fölséges Istennek? Vigyek-e neki egészen elégő áldozatokat és egyesztendős borjúkat? Meg lehet-e engesztelni az Urat kosok ezreivel, vagy az olajpatakok sok ezrével? Adjam-e oda elsőszülöttemet vétkemért, ágyékom gyümölcsét életem bűnéért?” Megmondta neked, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: azt, hogy mindenképpen igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és hűségesen járj Isteneddel.

Mt 12,38-42 - Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: „Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni.” Ő azt válaszolta nekik: „A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel [Jón 2,1], úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel. A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére [Jón 3,5]; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás. Dél királynője [1 Kir 10,1-10] föl fog támadni az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogja ítélni azt, mert ő eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt, mint Salamon.

Az írástudók és farizeusok, a maguk hitetlenségét Jézus iránti bizalmatlanságukkal fejezik ki. Ugyanakkor, magukkal is megpróbálják elhitetni, hogy nekik van igazuk. Ebből fakad gúnyos, talán megalázni kész igényük, szándékuk, amikor Jézustól jelet kérnek. Mi lett volna kézenfekvőbb Jézus számára, minthogy jelent adjon. Azonban minősítő, a kérést elutasító válaszában benne van az ok, ami miatt nem teljesíti azt: gonoszok, és paráznák, minek nektek a jel, az sem fog meggyőzni benneteket!

Jézus, nem feltétlenül meggyőzni akar mindenkit, bizonyosságot nyújtani, hanem a hitünket kéri. Azt sem magának, hanem az Atya iránti hitet. És Jézus visszautal arra, hogy lám, az újkori ember hitetlensége majd a múltból hívővé lett társaik viszonyában lesz megítélve. A próféták, lásd: Mózes, Áron, Mirjám, Jónás, Salamon, stb. nyomán, akik megtértek; bár nem látták Jézust, az Isten Fiát, a Krisztust, Aki nagyobb a prófétáknál, és mégsem hisznek Benne; azok fogják megítélni, elmarasztalni az utókort. Mert azok számára Jézus eljövetele lám, többet fog jelenteni, mint azok számára, akik ismerhették. Akik számára megadatott volna, hogy higgyenek Neki!

Rólunk van szó, akik ma élünk, és a felajánlott Isten hitére méltatlanul válaszolunk. Bizony, ebbe bele kell értenünk azokat is, akik a vallási szokásaikba belekövesedtek, kényelmesedtek. Aminek bizonyítékai azok, akik új vallásokat hoznak létre, mert hiteltelenné lettek a régiek. De azok is, akik a maguk szája ízére akarják Istent formálni, és azért hoznak létre új vallásokat.

Mi lehet ma élőknek, és hitre képeseknek bizonyossága arra, hogy Krisztus követőkké lehessünk? Melyik vallás, melyik közösség válhat hitelessé számunkra? Szerintem nem a közösség teremti az egyénnek a garanciát, hanem az egyénnek kell garanciát nyújtania a közösség számára a hit erejével. Mert nem a közösségből forrásozik a hit, hanem az egyénből, és az válhat közös erővé. A személyes Isten kapcsolatok és Istenélményeink tehetik hitelessé a közösséget! Akik nem a magunk arcára akarjuk formálni Istent, hanem keressük Isten vonásait, melyekhez igazítsuk a magunk életét. Bizony, ez közös aktus, közös szertartások, imádságok, elmélkedések, kurzusok során alakulhat, formálódhat, épülhet, és teheti közösséggé a hívőket. Nem mindegy, hogy a hívők közösségéből lesz-e az egyház, a vallás, vagy a vallás teszi „hívőkké” a tagjait!

Istenem, Atyám, küld el Szentlelkedet, hogy érző és értő szívünk lehessen a Te bölcsességedre, szeretetedre és igazságodra, mely bennünket a Te cselekvő, érző erőddé változtatja emberi, e világi lényünket! Ámen