Mintha a mai nap az ujjongó örömé, az ünneplésé lenne

Szof 3,14-18a - Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: „Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” „Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.

vagy

Róm 12,9-16b - A szeretet legyen tettetés nélkül. Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz. Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, résztvevők a szentek bajaiban; gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal! Ugyanazzal az érzéssel legyetek egymás iránt: nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében [Péld 3,7]!

Iz 12,2-6 - Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.” Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Így szóltok azon a napon: „Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!”

Lk 1,39-56 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Mintha a mai nap az ujjongó örömé, az ünneplésé lenne az egyház tanítása szerint. Vagyis, arra akar figyelmeztetni, hogy az örömünkről meg ne feledkezzünk. De az öröm, az ünneplés, úgy tűnik, hogy nem képes kiteljesedni, kibontakozni magányban.

Míg ma, az elszigetelődés, az elmagányosodás, az önkielégítés, az önmagamnak szerzett öröm felé terelne bennünket a világ. Találd meg a magad örömét, a magadnak szerzett örömökben – vedd meg ezt, meg azt, szerezd meg magadnak ezt, vagy azt, stb.

Az ünneplés igényli a közösséget, az örömöt meg kell osztani másokkal, hogy azzá lehessen. Ahogy Mária elindul, hogy megossza örömét, hogy elmondhassa, mi lakik a szívében, mitől olyan lelkes, boldog; és tudja, hogy kihez menjen, ki az aki megérti majd őt. Úgy kell nekünk is megosztanunk örömünket, hogy ünnepelhessünk, hogy ünneplésünk, örömünk teljes és kiáradó lehessen. Mert az örömünket nem szabad elfojtani. Az igazi öröm dicsőítése Istennek, hálaadás.

De miből fakad az öröm, mi az amit megoszthatok, mitől lesz megosztható az örömöm? Mária azt a titkot őrzi, hogy, ha képessé leszek teljes szívvel és teljes lélekkel Igent mondani Isten velem kapcsolatos szándékára, akkor ebből az igenből fog kibontakozni az öröm bennem. Az az érzés, az a többlet, az az energia gazdagság, ami már nem fér belém, amit már meg kell osztanom másokkal. De kivel? Igen, kellenek körülöttem azok, olyanok, akikben láthatóvá válik az ő örömük. Akikkel, ha megosztom a magam örömét, akkor bennük viszonzásra, megértésre, visszhangra talál. De, mert bennük is megtörtént az a csoda, a saját igenjük nyomán, ami bennem.

Igényünk, szükségletünk az, hogy az örömünkben közösségre találjunk! Abban az örömben, amire mi magunk teremtünk alkalmat egymás számára, azzal, hogy Igent lettünk képesek mondani Isten szándékára. Nem örömködésről van itt szó! Mert az örömködés nem más, mint a magam generálta érzés, a magamra erőltetett, a tudatom által gerjesztett érzelem, ami színészi teljesítmény, és így felületesség a magam részéről, amivel magamat és másokat is becsapok.

Mária és Erzsébet öröme egészen más. A lelkükből, a szívükből fakadt, forrásozott.

Szofóniás, vagy Illés, illetve Pál is erről az örömről beszélnek. Nem arról, amit mi szerzünk magunknak, hanem arról, amit a felismerés, a megtapasztalás élménye vált ki belőlünk. Annak az Istennek a megtapasztalásából, Aki jelen van bennünk, és gondoskodó szeretetéből, mely szent és szeplőtelen, képes gazdagítani bennünket. Kibontakoztatni emberségünket, és a magunk teljességére eljuttatni. Izajás így beszél: „ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem”! Istenből, a jelenvalóból, Aki életemre olyan hatással van, amiről nem is álmodozhattam, értelmemmel fel nem foghattam – csodálatra ingerel, megdöbbent, mert valami olyan élménnyel fizet meg az igenért – amit őszinte, megengedő, elfogadó szelídséggel, és alázattal mondtam ki Rá -, amire nem is voltam képes igent mondani. Mert odáig emberi képzeletem el sem juthatott!

Isten eszközévé lenni, egy csöppnyi, de egész életemet odaajándékozó igenből! Szólhatok ilyenről? Képes lehetek a magam kedvét, képességét, elképzelését az életről, a karrierről, az önmegvalósításomról odaadni Isten szándékának, és elhinni, hogy abban benne lehet, minden vágyam teljesülése is, bár nem azon a módon, azonképpen, ahogy én akartam? Mi a fontos a számomra? Máriával együtt örömmé válni, örülni Vele, és örömömet meglelve, megosztani Vele, vagy egész életemen keresztül hajkurászni a magam álmodott örömét?

Igen Uram, Te megadod, megengeded, hogy Mária és Erzsébet örömét megismerjem, és, hogy meg is érthessem! Így világossá teszed számomra az ószövetségi próféták megszólítását is.

„Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” „Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.” Köszönöm Uram!

Köszönöm azt is, hogy ma ebben az elmélkedésben Veled találkozhatok. Szent Pál szavait sulykolod belém! Elindulhatok azon az úton, melyen felfedezhetem, hogy engem mire hívsz, mire kéred az én igenemet, vagy, mire kértél tőlem már eddig is igent. Amit végre felismerve, válaszolhatok Neked, hogy örömöm, a Te örömöddel váljon, válhasson örömmé, melyet megoszthatok másokkal, akik talán már eddig is próbálták a maguk örömét velem megosztani, de képtelen voltam megérteni őket. Bocsáss meg nekem Istenem! De, hálát is adok, hogy nem hagysz nyugtot nekem, és türelmes szereteteddel vigyázod életem, míg Veled közösségben békességre nem lelhetek! Ámen